Könyv és Nevelés, 2000. 4. p. 114-124

A könyvtár részletes bemutatása a nem könyvtáros szakemberek számára hosszadalmas lenne, ezért csak az érdekességeket sorjázom címszavakkal:

“Képmutató” – régi európai vásárokból ismert a képmutató, aki rajzokkal illusztrálta mondandóját. Hasonlóképpen járnak el a mai japán szülők, nevelők is: az iskolatáska nagyságú karton meseillusztrációkat tartó dobozt – amely elől négyzetesen kivágott – felállítják a gyerekek előtt, majd elkezdik a mesét a kép alapján. Mikor az adott kép tartalmát elmesélték, oldalt kihúzzák a lapot, és kezdik az utána következővel – míg a mese tart. A szülő a mesét fejből mondja, a képek csak segítenek neki. Az igényt természetesen a könyvtár is szolgálja: műanyag-tasakban kínálja kölcsönzésre a képmutatáshoz szükséges kartonlapokat. Tanulságos, hogy a technikai fejlettségben a világon elsők között lévő (ha nem első) országban ilyen “low tech” médium meglehetősen életképes.

Gyermekágy – Európai könyvtárakban is fel-feltűnik a kisgyermekes szülőket segítő közönséges gyerekágy: amíg a szülő saját dolga után néz a könyvtárban, a gyermek biztonságban van az ágyban.

Hideglelés – Az embereket kínzó párás nyári hőség idejére is kapnak házi olvasmányt a gyerekek. De nem konkrét könyvet, hanem témakört határoznak meg. Az idei nyári téma a kísértetek voltak. Nem véletlenül! Ugyanis aki ilyen lénnyel találkozik, azt kirázza a hideg. Ez pedig az éjszakára sem szűnő melegben akár felfrissülés is lehet.

Nagybetűs könyvek – Nyugaton is megszokott, hogy olyan könyveket tartanak, amelyet gyengén látók is tudnak olvasni. (Az természetes, hogy minden közintézményhez olyan járdába épített domború jelzőcsík vezet, amelyet a vakok és gyengén látók botjukkal könnyen követni tudnak.)

OPAC – érintéssel kommunikáló monitorral. A katalógus önmagában is életidegen szülemény a legtöbb olvasó számára, ezért fontos, hogy minél több küszöbfélelmet leépítsen a szolgáltató. Erre szolgál, hogy nemcsak a billentyűzeten, hanem a képernyőt érintve is be lehet pötyögni a keresőkérdést.

Megfelelően alacsony polcok – minden használó egyenlő lehetőségeket élvez, még a valamilyen okból alacsony emberek; gyerekek, tolókocsis látogatók vagy egyszerűen csak alacsony termetű emberek is.

Tatami – a helyi szokásnak megfelelően az otthonosságot a tatami is biztosítja: több helyiségbe, helyiségrészbe csak levetett cipővel lehet bemenni. Ezeken a helyeken a kényelem is nagyobb: az emberek ülnek vagy heverésznek a tatamin olvasgatás közben.

Meseszoba – ide is csak cipő nélkül lehet bemenni. Bejáratánál tábla igazít el, hogy mikor tartanak a kicsiknek felolvasást, képmutatást, esetleg egyéb játékórát.

Vasárnapi csúcs – A közkönyvtárak hétfőn zárva tartanak, keddtől péntekig mérsékelt a forgalom (ilyenkor gyerekek és nyugdíjasok jönnek), szombaton növekszik a telítettség, és vasárnap pedig a legnagyobb). Ennek az az oka, hogy a diákoknak és a dolgozóknak csak ekkor van idejük könyvtárba járni.