Könyvtári Figyelő (2006) 4

A refetárum forrása: Getting beyond the pain: understanding and dealing with declining library funding / Glen E. Holt. In: The Bottom Line: Managing Library Finances 18 (2005) 4 p. 185 – 190

A könyvtárosok rendre szembesülnek a csökkenő költségvetéssel. Ám nem csak a könyvtári költségvetések csökkennek. Emellett előfordul a nagyobb szabadság biztosítása is: gyakori, hogy a fenntartó engedélyez státust, de fedezetet nem ad mellé. Az elmúlt 18 hónapban a költségvetés-csökkenés az USA-ban több helyen elérte az 50%-ot. Ám a helyzet súlyosabb, mert a könyvtárak által rendszeresen beszerzett szolgáltatások, dokumentumok, főképpen a folyóiratok ára jelentősen emelkedett. A könyvtárak vásárlóereje így drasztikusabban esett.

Az ALA (az USA könyvtáros egyesülete) hagyományosan a közkönyvtárak finanszírozásának kérdését helyi ügynek tekinti, hiszen a költségvetés illetve a célcsoport is helyben van. Eszerint a könyvtári stratégia legfontosabb dolga megbizonyosodni arról, hogy a helyi közösség tudatában legyen annak, hogy van könyvtára, és miért jó az számára — mondta Carol Brey-Cassiano (az ALA elnöke, 2004-05-ben). Így az ALA támogatásképpen arra összpontosít, hogy segítsen a fenntartókban tudatosítani a könyvtár növekvő finanszírozásának fontosságát. A könyvtári finanszírozást kutató John Buschmann megállapítja: egy könyvtárigazgatónak, -vezetőnek, választott könyvtári hivatalnoknak és bizottsági tagnak sem szabad hinnie azt, hogy a könyvtáraknak megkérdőjelezhetetlen joguk van a közpénzekre. Lehet, hogy ez így volt az amerikai és kanadai történelem korábbi századában, de ez már a múlt. Megváltozott ugyanis a közfelfogás: az adófizetők szerint a közintézményeknek kevesebből több szolgáltatást kell nyújtaniuk.

Ez az értékeltolódás az USA-n túl pl. az Egyesült Királyságban is tetten érhető. Ott 2002-3-ban a közkönyvtárakból való kölcsönzés 5%-kal esett vissza; könyvek esetében 1995-től számolva 31%-os a visszaesés. Ezek okát kutatva a Libri könyvtár-finanszírozó szervezet megállapította, hogy az utóbbi 20 évben nem volt reform, nyitvatartásiidő-növelés, elégtelen volt a költés a leromló, mennyiségében csökkenő állomány gondozására, frissítésére. Az előző évek 17%-os költségvetés-növekedésének nagy része az információtechnológiára ment el. Az újabb használók körét lényegében a házi feladatot készítő diákok, és az ingyenes számítógép-használatot élvezők jelentik. Az elégtelen könyvvásárlás a Libri megállapítása szerint országos jelenség. A megváltozott attitűdöt az is jelzi, hogy ha a hírekben alulfinanszírozott közintézményről esik szó, akkor azt egy-két intézmény pazarlásának bemutatása követi.

A könyvtárak lehetőségei:

1. A könyvárak bizonyítsák be szolgáltatásaik nélkülözhetetlenségét. A könnyfacsaró történetek sora nem elegendő.
2. Mondják el a választópolgároknak, önkormányzati vezetőknek, politikusoknak, hogy milyen hasznára vannak a könyvtárhasználóiknak. Eljutunk majd odáig, hogy a könyvtáraknak lesz kutatási és jelentési részlege, marketing terve és reklámköltségvetése, akár a magánvállalkozásoknak.
3. A könyvtárvezetők és az ALA a könyvtár-finanszírozást ne csak helyi ügynek tekintse. Hasznosnak látszik a nemzeti információs politika vagy a nemzeti könyvtárpolitika.
4. A könyvárak jobban összpontosítsanak a használókra. A könyvtárosok hajlamosak saját életük könnyebbé tételéért fáradni, ahelyett, hogy használóikét tennék könnyebbé. A kozmetikai változtatások helyett alapvetők szükségesek. A használóiknak kínált rendszerek használata pl. sokkal bonyolultabb, mint az Amazon.com-é.
5. A globalizálódó információs és más szolgáltatások mellett gondolkozzunk el a könyvtárak helyi közösségben betöltött szerepéről.

A cikk szerzője zárásképen egy régi Walt Kelly-gegre utal, melyben a színész azt mondja örömteli arccal: „Megtaláltuk a betegséget… mi magunk vagyunk azok.”

Ref.: Mikulás Gábor