A könyvtárirányításban általában középen van a hiba (a pocak). A has felfelé már nem juthat, ezért a középvezetők erősen védik pozíciójukat. Harapófogó-elv: alulról és felülről feladatot kell nekik adni.
Entrepreneurial library management / Maurice B. Line. Elhangzott Maurice Line 1990. november 7-ei előadásán az Országos Széchényi Könyvtárban

Könyvek nélküli könyvtár — Tájékoztatás elektronikus forrásokból

Nyest, 2014. nov. 11.

A Magyar Információbrókerek Egyesülete www.mibe.info 2014. nov. 13-án tartotta a Könyvek nélküli könyvtár — Tájékoztatás elektronikus forrásokból című konferenciáját.

A cím sokféle értelmezésnek ad teret, és azok mindegyike felveti a hagyományos „könyv-tárral” kapcsolatos elképzelések tarthatatlanságát, a könyvtáros szakmán belüli értékválságot. Nem mintha a tudomány könyvtárnak nevezett csarnokában való csendes elmélyülés, építkezés, vagy éppen kikapcsolódás ne hordozna továbbra is értéket! Ugyanakkor a használói igények – melyek kielégítésére a könyvtár intézményét több ezer évvel ezelőtt létrehoztak, átrendezik a hangsúlyokat.

Az amerikai Columbus Metropolitan Library (közkönyvtár) nem reprezentatív, de elgondolkodtató 2014. októberi használói felmérése  szerint a hagyományos könyvtárfelfogáshoz képest a fogalmi imázstérképen

  • a „könyv” jelentősen, az „olvasás” és a „kutatás” némileg visszaszorult; a „csend” kifejezés eltűnt
  • növekedett valamelyest az „információ” fontossága
  • markánsan megjelent a „közösség” és a „technológia” fogalma.

Amennyiben a könyvtárak továbbra is a köz intézményei kívánnak maradni, komolyan figyelembe kell venniük ezeket a jelzéseket.

A könyv nélküliség azonban továbbra sem egyértelmű… Az alábbiak mindegyikére gondolhatunk a fogalom kapcsán:

  • nyomtatott könyvek nélkül? (tehát csak e-könyv?)
  • folyóiratokból? (csak kurrensebb szakirodalom?)
  • nyomtatott dokumentumok nélkül? (akkor fizikai tároló helyiség sem kell?)
  • könyvtári épület sem kell? (csak virtuális tájékoztatószolgálat?)

Akárhogy is, úgy tűnik: fizikai kötöttségektől mentesebb, naprakészebb szolgáltatást várnak a felhasználók. S e szolgáltatást nyújthatja a könyvesboltok és az elektronikus média mellett akár a többnyire közpénzből fenntartott könyvtár is. Annak ellenére, hogy minden könyvtárban végzett munkafolyamatnak komoly, tőkeerős, nemzetek feletti szintű konkurense van, kezdve a dokumentum-kiválasztástól (pl. Amazon) az gyűjteményépítésen keresztül (pl. Elsevier kiadó, Thomson-Reuters, Google, Netflix) a tájékoztatásig (pl. Google, tanácsadó vállalkozások).

Az USA-ban kb. 2000-től beszélhetünk könyvek nélküli könyvtárról. Első megjelenései a műszaki könyvtárak (Kansas, Stanford, San Antonio, Drexel egyetemein), a vállalati információs központok (itthon is, ahol nincs idő és pénz a nyomtatott könyvek iránti nosztalgiára). A jelenség a közkönyvtárak esetében is megjelent, például a texasi Bexar megyében, ahol a „könyvtár” gyakorlatilag szakképzett és kisegítő személyzetből, számítógépteremből, internetből és előfizetett (e-könyv)-adatbázisokból áll. Korábbra datálódnak a tudományos és üzleti kiadók elektronikus folyóirat- és könyv-tárai, ahol az e-dokumentumokat közzéteszik (például a Magyar Elektronikus Könyvtár, Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis), és ahol számos fizetős értéknövelt szolgáltatást kanálnak témafigyeléssel, algoritmusalapú referensszel, azaz tájékoztató szolgáltatással (pl. a magyar tudományos közösség számára az EISZ-en (Elektronikus Információszolgálat) keresztül is elérhető ScienceDirect). És ide tartoznak a magánemberek (torrent)gyűjteményei is – melyek intézményi szinten nem jelennek meg, ugyanakkor fontos forrásai az személyes informálódásnak.

A könyvnélküliséget felfoghatjuk úgy is, hogy a legfrissebb információra van szükség, amelynek még nem volt ideje papírra kerülni, amely emberek fejében, vagy webes tartalmakban jelenik meg. Ezekhez a hozzájutást a telefon (ismerősök, szakemberek felkeresése) és az internet jelenti. Az ilyen információk szolgáltatását információs tanácsadók, információbrókerek kínálják.

A fizikai könyveket, sőt, adott esetben a könyvtárépületet is kikerülő szolgáltatás a chat-referensz (pl. Corvinus Egyetem Könyvtárában), a telefonügyelet (tudakozók, ügyfélszolgálatok esetében), az email-referensz (pl. a magyar Libinfo vagy nagy testvére, az Ask a Librarian). Izgalmas gyakorlat az embedded librarian – azaz „beépített könyvtáros”, aki a hegy és Mohamed hasonlatát komolyan véve – ha a használó nem megy a könyvtárba, akkor a könyvtáros megy a használóhoz – maga keresi fel a célcsoportokat, és épül be munkafolyamataikba. Az ilyen könyvtáros természetes előfordulási helye a vállalati kutatórészleg, a rektori titkárság, az osztályterem, a hírszerző-csapat, a hallgatói büfé, ahol a hallgatókat „inzultálva” egy laptoppal kezében segít nekik aktuális tanulmányos feladataik megoldásában.

A Magyar Információbrókerek Egyesületének konferenciája a téma összetettségének megfelelően kínál előadásokat a térítéses információszolgáltatás folyamatában jelentkező használói elvárások azonosításáról, az archív tartalmak digitális központi szolgáltatásáról a könyvtárak helyismereti digitalizált anyagainak szolgáltatásáról, egyetemi könyvtári és nagyvállalati könyvtári jó gyakorlatokról, a webes források tájékoztatásban való használatáról, valamint a naprakész és archív sajtóinformációk szolgáltatásáról.

Hozzászólás