Piac és Profit 6 (2002) 4 p. 32-33

Görögországban és Törökországban a majonéz névleges növekedési indexe az utóbbi öt évben csaknem 50%-kal emelkedett – bogarássza ki az Euromonitor Market Reports jelentéséből megrendelője kérésére az infobróker. A többi nyugat-európai ország ezt az értéket még csak meg sem közelíti, Németországban stagnálás, sőt, Svájcban némi visszaesés is tapasztalható. Az illetékes hazai marketing-vezetőnek ettől szaporább lesz a pulzusa, és lekérdezteti még a két országban majonézt forgalmazók, a termelők és a márkák piaci részesedését, az eladás értékét és megrendeli a helyi étkezési szokások legfrissebb trendjeit. S mivel a vállalaton belül nincs feltétlenül olyan munkatárs, akinek ideje és tapasztalata lenne ezen adatok beszerzésére, külső munkaerőt bíz meg a feladat elvégzésére, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk információbrókernek, vagy más néven független információs tanácsadónak. Az ő munkája, hogy megrendelői kérésére információs csomagokat készít és állít össze. Ilyeneket persze elvileg bárki tud. Ám az emberek többsége nincs arra felkészülve, hogy idegen nyelvi – leginkább angol nyelvű – adatbázisokban megfelelően kiválasztott, finomított kifejezésekkel kereséseket végezzen. Ehhez ugyanis hozzáférést kell vásárolni az adatbázis-szolgáltatótól, kiválasztani a megfelelő adatbázisokat, keresőkérdésekkel kell operálni, a keresőprofilokat lépésről lépésre csiszolni, a kapott találatokat az elvárások szerint tisztogatni. Az így nyert adatok leggyakrabban csak kiindulásként szolgálnak, ugyanis a legérzékenyebb adatok nincsenek leírva, sőt néha még ki sem mondva; így az információbrókernek kell kibányásznia azt az általa felkutatott szakemberektől.

A tavaly megalakult Magyar Információbrókerek Egyesülete (MIBE) céljai között szerepel a szakma megszervezése, az információbrókeri szolgáltatás megismertetése a döntéshozók körében, hálózatszervezés, érdekvédelem, és a szakmai képzés támogatása. A szakmai rendezvényeken, közös kommunikációs hálózaton túl a közeljövőben az is megvalósul, hogy a tagok a nagy adatbázis-szolgáltatók információihoz kedvezménnyel juthatnak hozzá. A MIBE-tagok között multinacionális vállalatok és kisvállalkozások képviselői egyaránt jelen vannak, az iparágat tekintve tanácsadás, oktatás, telekommunikáció, média területét képviselik. Az első konferenciát decemberben tartották a Benedict School-lal együtt.

Ez nem csoda; az információs társadalomban az értéket egyre inkább a termékhez, szolgáltatáshoz való információ-hozzáadás adja. Sőt, egyre gyakrabban esik szó a tudástársadalomról. A két kifejezés közötti különbség arra utal, hogy az információ önmagában egyre kisebb értékű, sőt gyakran negatív értéket hordoz (gondoljunk csak arra, hogy a kéretlen vagy kevéssé fontos emailek, levelek, cikkek, könyvek, ügyek mind-mind elvonják figyelmünket, időnket a kulcsfontosságú tevékenységektől). A tudás voltaképpen szövegösszefüggésbe ágyazott, valamilyen célra összeállított, rendezett információhalmaz. Ez hordozza az értéket.

Kezdő információbrókerek hajlamosak túlságosan bő lére ereszteni a megrendelő által kért tudást tartalmazó beszámolójukat, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a megrendelő nem a leadott négy-öt oldalért fizeti őket, hanem e “csúcs” alatti egész “jéghegy” miatt. A megrendelő éppen azért fizet, mert nincs ideje és elég szaktudása esetleg hozzáférése a döntéséhez szükséges tudás még hiányzó elemeinek összegyűjtésére, a kapott eredmények összegzésére és a lényeg kivonatolására.

Az igények és a szolgáltatások nagyon különbözőek lehetnek. Mindennapos például a céginformáció, amely lehet alapinformáció, lehet összetettebb, mérlegadatokat tartalmazó, vagy bővebb marketinginformáció, de akár versenytársfigyelés, amely a konkurens üzleti döntéseibe, terveibe enged bepillantást. Hogyan képzik konkurenseink az árakat? Milyen összetevőket használnak fel új termékükhöz? Milyen irányú vagy méretű, helyű beruházást terveznek? Ezeket az információkat a CI (competitive intelligence) vagy a BI (business intelligence) szakembere szolgáltatja.

A versenyfigyelés, trendfigyelés a fentiektől nem messze eső célt fogalmaz meg. Eszközei lehetnek egyszerű sajtófigyelés, szakirodalom-kutatás, vagy az erre alapuló informetria (információs egységek statisztikai módszerekkel történő elemzése), de akár adatbányászati célú webfigyelés, azaz webmetria is. A vezetői nyilatkozatok szóhasználata, mondatszerkezete, és egyéb jellemzői megváltoznak, amennyiben valakihez vagy valamihez közelít, illetve távolodik tőle. E jelenség tetten érhető a gazdaságban és a politikában egyaránt, s az éles szemű – vagy ha tetszik: fülű – kutató észreveszi a változást.

A döntéshozáshoz szükséges tudás azonban nem csupán a szervezet falain kívülről származik, sőt! A HP egyik elnökének tulajdonítják azt a kijelentést, hogy ha a HP tudná azt, hogy a HP mit tud, akkor háromszor olyan nyereséges lenne. E kijelentésben nem elsősorban a szorzón érdemes eltöprengeni, hanem azon, hogy a humánerőforrás-menedzsment mennyire tartja szívügyének a már meglévő, már beszerzett belső tudás menedzselését. A tudásmenedzsmentnek az utóbbi években egyre nagyobb módszertani irodalma és gyakorlata érhető el, mely azt célozza, hogy a szervezeten belüli bizalom megteremtése által a munkatársak legyenek készek tudásuk megosztására, a szervezet képes legyen a megfelelő formális és informális közeget biztosítani a tudásáramláshoz, illetve annak minél hatékonyabb felszívásához. Ide tartoznak olyan egyszerű lépések, mint a szervezeten belül közösen használt kávézó(sarok) megteremtése, a konferencián részt vett munkatársak beszámolói, vagy pedig egy elektronikus könyv- és adattárat tartalmazó bonyolultabb intranet-rendszer installálása.

Az idehaza kerékbilincsként megismert eszközt eredetileg egészen más célra fejlesztették ki. A feltaláló saját gépkocsiját kívánta ilyen módon megőrizni a tolvajoktól. A szabadalmat egy éles szemű és –eszű szakember kezdte el más célra felhasználni. Az ilyenfajta tudástranszfer a szabadalomfigyelésre alapul. Ezzel rokon terület a védjegy-információ kutatása. Nem utolsó szempont ugyanis tudnom, hogy konkurenseim mikor, milyen szabadalmat jegyeztetnek be, illetve vásárolnak meg a számomra kritikus fejlesztési területeken.

Az információbróker, mint esernyőfogalom

Az esernyő “alatt” sok tevékenység elfér, melynek célja a megrendelő tudás iránti igényének kielégítése. Ide tartozik a fentebb már röviden bemutatott céginformáció-kutatás, a versenytársfigyelés, a környezetfigyelés, tudásmenedzsment, informetria, webmetria, szabadalom- és védjegy-információ, vagy éppen az issue management (kritikus környezeti tényező figyelemmel kísérése), trendfigyelés, piacfigyelés, irodalomkutatás, scientometria (nem keverendő a szcientológiával!), dokumentumszolgáltatás, adatbányászat stb. E tevékenységek részben megvalósulhatnak a könyvtári információszolgáltatás keretében, webes keresésekre alapulva, térítéses adatbázisokból, illetve a szakemberekkel folytatott interjúkból való információnyerés és –szolgáltatás, valamint az adatbányászat által is.

Természetesen egy információbróker nem foglalkozik az esernyő alatt megtalálható összes területtel, módszerrel. Sőt – és ez mindenképpen szerénységre int – vannak könyvtárosok, marketingszakemberek, humánerőforrás-tanácsadók, újságírók vagy oktatók, akik annak ellenére, hogy nem nevezik magukat információbrókernek, több-kevesebb átfedéssel az információbrókeréhez hasonló munkákat végeznek. A felsoroltak közös nevezője, hogy mindannyian úgynevezett tudásmunkások, azaz fő feladatuk a tudás megragadása, továbbadása, a folyamat optimalizálása. Az egyes feladatokban profi szakemberek számára kívánatos, hogy egy-egy projektben egyesítsék erejüket és tudásukat. Ugyanis van, ki az állatorvosláshoz ért, van, ki a joghoz. Van, aki az adatbázisokban való keresés szakembere, más a telefonos interjúk készítésének mestere. Egyesek az információ eladásában, mások annak keresésében jeleskednek. Az őket összefogó hálózat építést alapvető céljai közé sorolja egyre több információbróker-szervezet is a világban. Közülük elsőként alakult az amerikai AIIP (Association of Independent Information Professionals), vagy az SLA Special Library Association, az európai EIRENE (European Information Researchers Network), és a nemzeti szervezetek, mint például az osztrák Verband für Informationswirtschaft. A magyarországi MIBE – Magyar Információbrókerek Egyesülete – tavaly alakult meg. Az egyesületeknek nagy szerepe van a szakma összefogásában, a szakmai és etikai sztenderdek megalkotásában. A szervezetek etikai kódexét elfogadó információbrókerek tevékenységében a megbízók jobban megbíznak.

Fejlődés külföldön és idehaza

A szakma tengerentúli fejlődésére jellemző, hogy a hatvanas években az információbrókerek között meghatározó számban voltak a könyvtáros végzettségű hölgyek. A mai helyzet azt mutatja, hogy ez említett csoport arányaiban jelentősen visszaesett; s ma a különféle végzettséggel rendelkező – eredetileg mérnök, jogász, pénzügyes stb. – szakemberek vannak túlsúlyban, akik elsajátították az információkeresés szakismeretét.

A hazai helyzet ettől jelentősen eltér. A szakma – noha még mindig az újdonság erejével hat – ismertségét tekintve növekedésnek indult, a hagyományos információkereső szakemberek részéről idegenkedéssel kell számolni. A könyvtárosok nemegyszer a hagyományos szakmai értékek hiányát hangoztatják az infobrókerekkel szemben. A már diplomával rendelkezők számára információbróker-képzést kínáló Benedict School hallgatói döntően az üzleti szférából kerülnek ki. Mind a kis és középvállalkozások, mind a multinacionális vállalatok képviseltetik magukat a képzésben. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán a négyéves informatikus könyvtáros képzésen belül a második év után választhatnak információbróker-szakirányt a hallgatók – e tanévben először. Ez a képzés tehát elsősorban a középiskolát végzettek részvételére számít.

A szolgáltatás igénybevétele

Az információbrókeri szolgáltatások igénybevételéhez első sorban azt kell alaposan átgondolni, hogy mely döntésünkhöz milyen információra, tudásra van szükség. Nem ritka, hogy az egyeztetés – ún. referenszinterjú – során a megrendelő nem képes pontosan megfogalmazni igényeit, vagy az infobróker nem tudja a kifejezett igény mögött felfedezni a valódit. Azt is fontos tudni, hogy az információbróker objektív okokból nem garantálhatja a beszerzett információ teljességét, és azért sem vállal garanciát, hogy a keresett információ egyáltalán létezik. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem igyekszik a cél érdekében és a megegyezett vállalási díj keretén belül minden követ megmozgatni. A szállított adatok forrását feltünteti, a megrendelő dönti tehát el, hogy a tavaly november másodikán kelt hír vagy ez és ez a szakember nyilatkozata hitelt érdemlő-e.

A nyugati országokban a vállalkozások többsége – 60-70 százaléka – vesz igénybe valamilyen információbróker-szolgáltatást, s ez az arány növekszik.