(Gondolatok a Debrecenben megrendezett “A multifunkcionális könyvtár” /2001. április 12./ konferencián elhangzottak kapcsán) 073

Nyomtatásban nem jelent meg

A multifunkcionális könyvtár c. konferencia második napján programcsúszás miatt nem volt lehetőség hozzászólásokra. Az ott elhangzott címszavakra kikívánkozó gondolatokat formálgatva jutottam el az alábbi íráshoz, melyet a szervezők szíves engedélyével adok közre.

Építészet

De gustibus non est disputandum – azaz kinek a pap, kinek a papné. Nem elhanyagolható az olvasói attitűd, amikor a könyvtárra gondol, vagy betér oda. Az imázsra azonban nagyobb hatást gyakorol a jól átgondolt, logikus elrendezés, a barátságos és biztató könyvtáros-arcok vagy éppen az olvasó-ökonomikus használat: a nonverbális kommunikáció elemei és rezdülései.

“Intelligens ház”

Gyakran emlegetett kifejezés az intelligens város / épület stb., amely kellően divatos kifejezés ahhoz, hogy mindenki ízlése szerint magyarázza. Véleményem szerint egy épület akkor válhat leginkább intelligenssé, ha magán viseli a virtuálisan vagy fizikailag benne dolgozók intelligenciáját, kreativitását. Ehhez mindenképpen olyan szervezeti kultúra szükséges amely folyamatosan a legjobb szakembereket vonzza, bátorítja és jutalmazza a kezdeményezést. Az ilyen, személy- vagy feladatkultúra erénye a rugalmasság, az elhalványuló határok és a belső, azaz önirányítás. Empirikus felmérések azt bizonyítják, hogy ez a két kultúra ritka a mai magyar nyilvános könyvtárak között. Gyakori azonban, hogy a hatalom és a szerepkultúrával rendelkező könyvtárak magukról kifelé szalonképesebb, demokratikusabb arcot kívánnak mutatni. Alaposabb vizsgálat azonban könnyen feltárhatja az “intelligencia” ellen ható tényezőket. A felszínesség és az intelligencia… – szóval nem összeegyeztethetők.

A használó ökonómiája

Ha akarsz valamit, gyere ide hozzám! – Mintha ezt mondaná számos magyar könyvtárépület ahelyett, hogy Kívánságaidat helyben teljesítem. A városközpontokban értékes, de a lakosságszámot tekintve alacsony népességű területen épített könyvtár önmagában számos gondot okoz a használóknak. A gyakran csökevényes fiókkönyvtári hálózat is közrejátszik abban, hogy a lakosság döntő többsége a könyvtárak tájára sem néz. Néhány évtizeddel ezelőtt e koncepció szerint építkezni általános volt, az utóbbi tíz évben viszont már – legalábbis – furcsa, és megalomániára asszociálhatunk. Ha a potenciális átlaghasználó makacs, és a körülmények ellenére el akar jutni a könyvtárba, akkor az utazási / parkolási költségek és az idő őt terhelik. A helyzeten javíthat azonban az elektronizálás, amennyiben a könyvtár kiterjedt virtuális hozzáférést is biztosít, és a használó elég tehetős ahhoz, hogy beszerezze és fenntartsa az ehhez szükséges infrastruktúrát.

A használó ökonómiája az épületen belül is fontos. Hasznos, ha a közlekedési útvonalak nem keresztezik egymást, és az egyszerű és egyértelmű. Van, ahol a kabát lerakásához jobbra kell fordulni, a visszahozott dokumentumokkal pedig balra. Sokkal hasznosabb, ha e teendőket az olvasó egy lehetőleg törésmentes útvonalon végezheti el az olvasó. Külön gondot jelenthet, ha például az esetleges kikölcsönzésre váró sorban állókat is kerülgetni kell a bejáratnál.

Légkondicionálás luxusnak számítana a hazai könyvtárakban, azonban a szellőztetés nem. A könyvtárost és olvasót egyaránt gyötrő nyári forróságban a döntéshozó állományvédelmi okokra hivatkozva megtilthatja például az ablakok kinyitását, de az biztos, hogy a munkatársak motivációját és a használók ott-tartózkodásának idejét erősen mérsékli. A gondos tervezés az ilyen anomáliákat is csökkentheti. Az állományelrendezés sok vonatkozása is a használó ökonómiájához kapcsolódik. Lássuk tehát bővebben:

A fenntartó ökonómiája

Nem nagy “kunszt” nagy összegből, sok munkatárssal stb. eredményes szolgáltatást nyújtani. A gyakran emlegetett hatékonyság illetve a költséghatékonyság azonban csorbát szenved. Az adófizetők inkább a méltányos költségért megfelelő szolgáltatást kedvelik. Herzberg két-tényezős elmélete óta tudjuk, hogy a higiéniai tényezők (azaz épület, berendezés, számítógépek stb.) egy bizonyos szint alatt teszik elégedetlenné a használókat, és egy másik szint felett pedig nem növelik elégedettségüket. Eszerint többszörösen értelmetlen dolog a higiéniai tényezők hangsúlyozása. Egészen más hatásúak a motiváló tényezők (kommunikáció szintje, munka minősége, teljesítmény stb.), amelyek viszont valóban megérik a többletbefektetést. Nem mindegy ugyanis, hogy egy eredményes látogatás, egy kölcsönzés, egy elégedett olvasó a fenntartónak – s végül az adófizetőnek – mennyi forintjába kerül.

Az sem mindegy, hogy a fenntartási költségek hogyan alakulnak. Kellemetlen a nagyot akaró szarka esete, amikor az új épületben radikálisan megnő az energia- és egyéb járulékos költség anélkül, hogy például az olvasószám ezt legalább megközelítőleg követné.

De például az is elgondolkodtató, ha egy városközpontban lévő közkönyvtári kávézó tartósan veszteséges, amikor a tőle ötven méterre lévő iparos jól megél vállalkozásából. Pedig lehet, hogy csak az utcafrontra is kellene egy kávézóbejárat… Vagy ha a nagyratörő terveken megálmodott raktárkapacitás tartósan kihasználatlan – szintén a város szívében.

A munkatárs ökonómiája

A könyvtárépületben a legtöbb időt a munkatárs tölti, s hangulata, komfortszintje alapvetően befolyásolja a szolgáltatás szintjét. Segíti a testre szabott vagy könnyel állítható, gördíthető bútorzat, gátolja az “intelligencia” hiánya (ld. fentebb). Ebbe a biztonsági rendszer is beletartozik: ha a munkatárs azzal a tudattal él, hogy a rendszer bármely pillanatban megállapíthatja, hogy a létesítmény mely pontján tartózkodik, a nagy testvérre asszociál – főként hatalomkultúra esetében. Más megoldást kínál például a DECT-telefonrendszer (épületen belüli mobilkommunikáció), amely elérhetővé teszi a munkatársat, ugyanakkor kevésbé infantilizál; jobban tiszteletben tartja személyiségét, autonómiáját. (A két eltérő rendszer ára lehetővé teszi a megfontolást.)

“Állományelrendezés”

Van olyan nemrég épült hazai nagy közkönyvtár, ahol az olvasónak hét különféle helyre kell elzarándokolnia, ha egy témával kapcsolatban kívánja összegyűjteni a különböző hordozókon megjelent információt. Ezek lehetnek a mondjuk az állatorvosi lóról szóló kölcsönözhető szakkönyvek, nem kölcsönözhető szakkönyvek, szakfolyóiratok, CD-ROM-ok vagy internetes források, idegen nyelvű szakkönyvek, vagy éppen újságok, hogy videóanyagokról ne is szóljunk. Tetézi a zavart, ha ezek az épület különböző szintjein kaptak helyet. Az is az olvasói ökonómia kategóriájába tartozik, ha az elektronikus katalógus korrektül ugyan, de nehézkesen működik, ha (kis túlzással) előbb jelenik meg az adott műre keresésnél a szerző életrajza, és a kiadvány fizikai adatai, mint az, hogy bent van-e és hogy mely polcon található a könyv – ahhoz ugyanis már görgetni kell a képernyőt – jelentős fejtörést okozva azon nem kevés használónak aki még nem elég jártas a billentyűk püfölésében. – Bár ez a gondolat az intelligens rendszerhez is tartozik.

“Láthatás”

“Látni és láttatni” – nem csak a közutakon fontos. Hasznos, ha a betérő olvasó, vagy már az asztalnál üldögélő megláthatja a könyvtárost (és persze fordítva is – mondjuk állományvédelmi szempontból). Van ugyanis olyan, hogy az L alakú szárny belső sarkában helyezték el a könyvtárost (arccal a külső sarok felé), ráadásul a kilátást tömör, szinte lebetonozott polc veszi el. Ugyanannyi adófizetői pénzért a külső szegletbe is ültethették volna a tájékoztatót. Ennek az is előnye lenne, hogy a jól belátható térben az olvasói létszám ingadozását követve szabályozni lehetne a szolgálatban lévők számát.

Figyelem a megváltozott képességűekre

Örvendetes tény, hogy egyre több középület érhető el például a mozgássérültek kocsijaival. Bizonyára eljön az az idő is, amikor e figyelem a gondolkodásunk szerves részévé válik, és a gurulva közlekedőt az épületen belül sem zavarja küszöb, ha például a belső udvarban szeretne friss levegőt szippantani.

“Short people got no reason to live” (Az alacsony embereknek nem érdemes élni) – gondolhatjuk a King’s Singers slágerével, ha elnézzük a felnőttek számára is csak ágaskodva elérhető könyvespolcokat. Tudom, nagy úr a helyszűke és nincs is okom kárhoztatni a kényszerhelyzetben lévő kollégák logisztikai eljárását. Más a helyzet azonban a nagy terekkel rendelkező, könyvtár céljára épült újabb létesítményekkel. A gyerekek, a tolókocsival érkezők vagy egyszerűen csak alacsonyabb termetű emberek számára egyaránt pozitív gesztus, ha a dokumentumokért sem ágaskodni, sem leguggolni nem kell.

Technikai könnyítések (önkiszolgálás)

Jelentős költségmegtakarítást lehet elérni a rendszerek automatizálásával, ha egyszerű felületű a keresőrendszer (németesen: blödenfest), ha egyértelműen és kellően redundásan ki van írva (a liftben is), hogy mely szinten / helyiségben mi található, illetve hogy mi mely szinten / helyiségben keresendő. Nem olcsó, de már középtávon költséghatékony megoldás a teljesen automatizált kölcsönzési rendszer, amelyben az olvasó azonosítja magát, a dokumentumot és tépi le a tranzakciót igazoló cédulát. Nagyobb váltásnál (pl. áttérés integrált könyvtári rendszerre, költözködés) ésszerű áttérni az ilyen, 6-7 éve létező rendszerek egyikére. Előnyök: munkaerő- és hasznostér-megtakarítás. Az azonban rendszerek nélkül is megkönnyítheti a kölcsönzést, ha a kölcsönzőpult gyermek számára is felérhető, vagy hogy nem túl széles.

Példaérték

Aki “messze országot látogat sorra”, nagyobbat meríthet a megvalósítható ötletekből. Segít még az elemzőképesség és a kreativitás, amely a korábban más összefüggések inerciáját képes más környezetben előhívni. Akinek ez kevéssé adatik meg, a szakmai szempontok érvényesülése érdekében bátran hallgathat szakemberek véleményére. Ám az is igaz, hogy utólag mindenki okosabb. Aki azonban épít, az nem a mának, hanem a holnapnak teszi, s hasznos, ha kutatja a jövő igényeit. Éppen ezért nem a korábban megláthatatlan változások eredőjét firtatja az ember például egy-egy elkészült, fél évtizede “belakott” könyvtár esetén, hanem a tervezés során már érvényesülő trendek meglátásának hiányát, például a demográfiai trendeket a fiókkönyvtár—központi könyvtár arányban, vagy az elektronizálódás hatásából eredő, feldolgozói tereket illető zsugorodásában.

Az épület magán viseli a megrendelő és a tervező valós vagy áttételes kéznyomait. Ám hogy a használók végül presztízshangsúlyozó, esetleg túlméretezett “piramisnak” vagy számukra is nélkülözhetetlen multifunkcionális szolgáltató épületnek élik meg a beruházás eredményét – esetleg mindkettővé –, az már korántsem mindegy. Bízom abban, hogy a Magyarországon megindulni látszó könyvtárépítkezések sorában sok olyan lesz, amely előrelátásával a maga nemében például szolgálhat a következő nemzedékek számára is.