Vitafórum, 2012. ápr. 12., Budapest, OSA Archívum. A beszélgetés hangfájlja.

Fotó: Klein László.
A szerző engedélyével közölve.

Ranganathan törvényei között találjuk, hogy minden könyvnek megvan a maga olvasója. Ám nem minden könyvhöz lehet azonos számú olvasót szerezni — ahogyan az indiai úr által még nem ismert hosszú farok jelenség mutatja. Ebből az is következik, hogy a dokumentumok kényelmes eléréséhez van, amely dokumentumból többre van szükség, másokból kevesebbre. És ez a dokumentumok életkorával először egy kicsit növekszik, majd először drasztikusan, azután enyhébben, de kitartóan csökken, megközelítve a nulla használatot (ritka kivétellel). A Halott könyvtár projekt ezekről a könyvekről szól — a hosszú farok elnyúló szakaszáról.

E könyvek olvasóinak megtalálása túlontúl nagy ráfordítást igényelne pr-ben, marketingben, rendezvényszervezésben. Mindez a könyvtárak végtelenhez közelítő költségvetése esetén indokolható lenne. Pillanatnyilag azonban nem ez a helyzet. Sőt: a modern könyvtárnak ezen igyekezeten túl (olvasó rendelése könyvekhez) van fontosabb feladata is. Tudnillik: olvasóhoz rendelni a könyveket (vagy információt stb.). Máshogyan fogalmazva: nem a dokumentumok, hanem a használók információs igényeinek menedzselése. Mely esetben maga a könyv sem merül fel szükségszerűen.

A fenti két ok miatt (ráfordítás és küldetés) is indokolható és természetes a halott állomány. A könyvtárosoknak ez nem szégyene — hacsak nem őrizgetik makacsul tovább nem karcsúsítva folyamatosan állományukat legalább a beszerzés ütemében (ld. nem növekvő állomány koncepciója) illetve méginkább a használati igények változásával.

Kapcsolódó írások:
– Halál, hol a te hajlékod? (beszámoló a 12-i estéről)
– Halott könyvtár — élő olvasó  (előzetes)

Levél a kiállítás lehetséges szakmai kommunikációjáról Katalist levelezőlistán (2012. márc. 9.)

…most volna mégnagyobb haszna a 2009. februári sajnálatos események (http://www.gmconsulting.hu/2009/02/polcon-porosodo-kotetek-barkay-reakciok/ ) szakszerű kommunikációjának. Kb.:

• igen, a mai hazai könyvtárak túlsúlyosak (a KI is nagyobb állományt javasol, mint az IFLA)
• tudatos apasztásuk, hatékonyabbé tételük folyamatban van (legalábbis több helyen)
• természetes, hogy a könyvek is kimennek a divatból (a mostani kiállítás is ezt mutatja)
• a könyvtári rendszer egésze tesz minden dokumentumok elérhetővé (ha jól működik az ódéer)
• a tudatos és módszeres apasztás nagyban hozzájárul a használók-tapasztalta könyvtárminőséghez.

Annó a kommunikáció súlypontjai nem voltak hitelesek, kioltották egymást:

• nem igaz a porosodási arány
• azért ekkora az arány, mert így a jó
• aki ezt az állapotot felemlegeti, az ördögtől való.

Tehát azt is tudhatjuk, hogy hogyan nem érdemes kommunikálni.

Ha akkor elkezdődött volna a kommunikáció, akkor — egyebek mellett — mára egészségesebb könyvtárkép lenne használóink fejében.

Ugyanakkor a mostani kiállítás is jó alkalom a fenti kommunikáció elkezdéséhez. A helyi kiállítások apropója alkalmas a megelőző jellegű sikeres kommunikációra.

Mikulás Gábor