Könyvtárosok kézikönyve, 4 / szerk. Horváth Tibor, Papp István. – Budapest : Osiris, 2002. – p. 429

A fejezet tartalma:

8.1. Bevezetés
8.2. Az információs és könyvtári szolgáltatás környezete
8.2.1. Az információs szektor
8.2.2. Piacelemzés
8.2.3. Fogyasztóelemzés
8.2.4. A könyvtár, mint piaci szereplő
8.3. A szolgáltatás
8.3.1. Portfolió-elemzés
8.3.2. Költség–haszon-elemzés
8.3.3. Másodlagos használói igények
8.3.4. Marketing-mix
8.3.5. Változások a marketingszemléletben
8.4. A szolgáltatások anyagi erőforrásai
8.4.1. A költségvetés
8.4.1.1. A költségvetés mint irányító
8.4.1.2. Általános növekedési tényező
8.4.1.3. A költségigények megalapozása
8.4.1.4. Költségvetési típusok
8.4.2. Pénzszerzési kampányok (fundraising)
8.4.3. Szponzori kapcsolat
8.4.3. Térítéses szolgáltatások
8.4.3.1. Árképzési célok kiválasztása
8.4.3.2. A térítéses szolgáltatás bevezetése és hatásai
8.5. A működés optimalizálása
8.5.1. Kontrolling
8.5.2. A teljesítménytényezőktől a teljesítményértékelésig
8.5.3. Az erőforrások optimalizálása
8.5.3.1. A humán erőforrás optimalizálása; tudásmenedzsment
8.5.3.2. A dokumentumállomány optimalizálása
8.5.3.3. A szervezet optimalizálása

Bevezetés

A könyvtárgazdaságtan kérdésköre talán az egyik legelhanyagoltabb területe a könyvtári szakirodalomnak. Vannak ugyan e terület egyes részleteivel foglalkozó írások, sőt, több, külföldi példákat bemutató könyvecske is megjelent az utóbbi években, a téma aktualitásának és fontosságának megfelelő monografikus feldolgozás még hiányzik. Ez a fejezet nem képes pótolni ezt a hiányt. Inkább csak a keretek felszámolására, a témakörök kijelölésére törekszik, a külföldi — leginkább angolszász — tapasztalat alapján számos helyen utal a hazai helyzetre.

A magyar könyvtárakat tekintve a 21. század első éveit továbbra is az jellemzi, hogy nem alakultak ki a piaci viszonyok a könyvtárügyben, s noha mutatkoznak ebbe az irányba eső jelenségek (például az információpiac könyvtárakon kívüli fejlődése, a dokumentum illetve tudáspiac fellendülése és változásai), a könyvtár továbbra is inkább bürokratikus eljárások (ld. 7.2.2.1.) által működik, mintsem piaci szereplőként. A könyvtárak részben maguk is érzik a modernizálás, az infrastrukturális fejlesztés, a működés-optimalizálás illetve az információs piac irányából érkező késztetések hatását, de helyzetükön nem tudnak vagy nem akarnak változtatni. A változtatások elmaradását a könyvtári döntéshozók leggyakrabban külső körülményekre vezetik vissza, s ez az álláspont meglehetősen általánosnak tekinthető a könyvtárakban (ld. Barlai-Csapó 1996).

A könyvtárra, mint szolgáltatóra ugyanúgy érvényesek a közgazdaságtan, marketing, minőségügy stb. összefüggései és hatásai, mint más szervezetekre. A befektetések célja a könyvtárban is a haszon létrehozása. Legfeljebb ez elért hasznot másként nevezik: parókiai könyvtár esetén a település hitéleti fejlődésének támogatása, egyetemi könyvtárban például a hallhatók eredményes felkészülése a vizsgákra illetve majdani hivatásukra. Az ilyen “haszon” azonban sokszor csak áttételeken keresztül érhető tetten, azaz a könyvtári szolgáltatás eredményességének szintje csak közvetetten állapítható meg és nehezen számszerűsíthető.

A fejezetben olvasható nyugati példák olyan tényezőkre hívják fel a figyelmet, melyek – noha a hazai reálszférában már hiánytalanul működnek, mégha gyakran döcögve is, – a könyvtárak aktuális helyzetében csak fokozatosan éreztetik hatásukat.