Édes Anyanyelvünk 16 (1994. február) p. 8.
Rádióban: Kossuth Rádió, Tetten ért szavak, 1993. november 18.

Ki hinné, hogy akár az utcán is találkozhatunk nyelvérzékről tanúskodó feliratokkal, sőt olyanokkal is, amelyek a nyelvi kifejezőelemeket bravúrral alkalmazzák vagy formálják!?

Egy fülledt nyári napon valószínűleg ilyenre leltem egy tömött budapesti villamos belső figyelemfelhívó tábláján: A jegy nélkül vagy érvénytelen jeggyel utazók KOMpótjegyet fizetnek. Elképzeltem, hogy milyen jó is lenne — mondjuk — a zsúfolt villamosról leszállva a kalauztól büntetésképpen vett jegyet hűs kompótra váltani. Közben jót derültem magamban, mert — talán mondanom sem kell –, hogy a pótjegy elé a kom-ot egy tréfás kedvű utas írta, kihasználva a szöveg tördelése adta lehetőséget. (Nyelvész vagy nyelvművelő ugyebár nem lehetett, mert komoly ember nem firkál, nem rongál, s főleg nem okoz értelemzavart.) E firkának mint nyelvi terméknek azonban jelentős az értéke: derültséget szerez az utasoknak, mosolyt csal arcukra. Ha belegondolunk, ez nem is olyan mindennapi dolog! Másrészt “nyelvművészeti” élményt is nyújt: maga a felirat indulhatna akár egy nyelvi pop-art vagy no-art kiállításon is.

Hasonló élményben volt részem egy alföldi város autóforgalom elől elzárt, patinás főterén. Nemrégiben tették a tér sarkaira a kék táblákat, amelyeken sétáló figurák és egy bicikli látható; alattuk négy betli: zóna. Pár pillanatnyi gondolkodás után bárki rájöhet, hogy itt bizony sétáló-, biciklizőövezet kezdődik. Mindezek ellenére a zóna szó magában, illetve az ábrák jelentésével összeolvasva szerencsétlen megoldásnak tűnik. Egy járókelő vagy pedig egy szöges dzsekis fiatal az egyik tábla szövegében feloldotta a feszültséget, a zónát kiegészítette, s így ARIzóna lett belőle. Ez a felirat is megtetszett: távoli asszociációjával friss nyelvi élményben részesített. (E “friss nyelvi élmény” kedvéért még az Arizona név hosszú ó-ját is megbocsáthatjuk. A szerk.)

Most, hogy elhangzik e szám, azazhogy – stílszerűen – épp az én gloszszám, magam elé képzelek egy ismeretlen firkálót. Mondjuk egy rádióhallgatót, aki a téren ül egy padon — mondjuk az Arizónában — és a műsorfüzetet böngészi. Épp a Kossuth szombati adásánál, 13.40-nél tart. Kezébe veszi a tollát, és eredeti ötlettel elébővít, hogyaszongya: SZEXtetten ért szavak. Kijavíthatnánk, hiszen a csapat szerkesztőstül-műsorvezetőstül alig teszi ki a 6-ot. De nem ez a lényeg, hanem hogy műve nyelvművelő–stílusteremtő. Ugyanakkor témába vág, legalábbis e témába. A jegyzetíró végül hálás; köszönete nem TARhálás.

(Csakugyan elhangzott, mégpedig a Tetten ért szavak című rádióműsor 1993. december 18-i adásában. A szerk.)