Élet és Tudomány, Nyelv és Élet rovat, szerk. Grétsy László (1992. 01. 28.) p. 116

Tudjuk magunkról, de másokkal kapcsolatosan is tapasztaljuk, hogy egyáltalán nem mindegy, miképpen szólunk egymáshoz. Méginkább érvényes ez akkor, ha a cél a másik ember felszólítása arra, hogy tegyen, illetőleg ne tegyen meg valamit. Ha kérünk, azaz, ha elképzeléseink másokra kivetült óhajait szavakban intézzük embertársunkhoz, jól meg kell gondolnunk, hogy mi módon “csomagoljuk” őket.

Kár, hogy ez legtöbbször elkerüli figyelmünket. Nem úgy, mint német barátomét, aki rövid itt-tartózkodása után az első megtanult szavak között a Tilos szót említette. Ezzel találkozott ugyanis legtöbbször: minduntalan feltűnt neki, vastag, piros betűkkel írva, különféle táblákon.

Pedig nyelvünk – e tapasztalat ellenére – nagyon is alkalmas rá, hogy vele sokféleképpen árnyaljuk mondanivalónkat. Csupán a nyilatkozótól függ, hogy él-e ezzel a lehetőséggel. Már a kisgyermekekbe belesulykolják, hogy követelés helyett kérjenek; régebben különféle rigmusokat, versikéket is kitaláltak evégett.

Sajnos, a nyilvánosságnak szóló feliratok mindezt nemigen veszik figyelembe. Ennek pedig nemritkán az a következménye, hogy a felszólítottak “csak azért is” a kívánt dolog ellenkezőjét teszik.

A különféle lélektani iskolák kidolgozták, miképpen sarkallhatjuk embertársainkat elgondolásaink megvalósítására, illetőleg ellenkezésüket mi módon változtathatjuk meg eredményesen. Egy felirat „műfaja” azonban nem alkalmas ilyesféle kifejtésekre: itt a tömörség és az áttekinthetőség a cél.

Példával szemléltetve az előbbieket: a dohányos szemszögéből nézve egyáltalán nem mindegy, Hogy a Tilos a dohányzás!, a Nyílt láng használata és dohányzás tilos; a Nem dohányzó vagy a Kérjük, mellőzze a dohányzást!, esetleg a Sértődés ne essék, dohányozni ne tessék! felirattal találkozik úton-útfélen. (Sok helyütt találkozhatunk a fentiek jelentéstartalmának képi változatával is.) Az sem mellékes, hogy a tiltásokat hová írják ki, például klubban, vonatom, irodában, munkacsoportban vagy étteremben. A hely minőségétől függően különféle szellemeskedő sokszor éppen ezzel célravezető – felirattal is célt érhetünk: Ugye, meg sem fordult a fejében, hogy itt rágyújtson?, vagy: Bizonyára nem ment ki a fejéből, hogy nem szeretem a füstöt. (Ez utóbbi példák ötletét húgomtól kaptam, aki angliai útjáról hozta a következő közlekedésitábla-feliratot is: Reméljük, esze ágában sincs itt parkolni!)

Mindenki tudja: a stílus minősít. Ez napjainkban főképp az üzleti életlen az image-nek, […] arculatunknak is meghatározója. Ugye, nem felejt el ügyelni erre?