Kulcsszavak:
olvasás, stratégia, oktatás, hatékonyság.

Nyomtatásban: Csodaceruza 7 (2008) 38 p.4-8

Az iskolai olvasástanítás ma hazánkban szinte csak a lineáris olvasás tanítására koncentrál. A mindennapok során azonban számos olvasási stratégiára van szükség a hatékony kommunikációhoz, tanuláshoz. A metakognícióra épülő olvasástanítás során elsajátítható az olvasás céljával kapcsolatos megfelelő olvasási stratégia – áttekintés, átfutás, kereső olvasás, beleolvasás, részletes olvasás – kiválasztása, illetve váltogatása, például a tudatos, sőt, hivatásszerű információkeresés érdekében.

A hagyományos olvasással könnyen lemaradunk

„Eszembe jut első amerikai utazásunk akkor 12 éves, angolul nem beszélő fiammal. Egy metróállomáson próbáltunk jegyet szerezni az automatából, amit férjem és én — a magunk régimódi, lineáris gondolkodásával — úgy próbáltunk megoldani, hogy elolvassuk a kifüggesztett útbaigazítást. Fiunk eközben szemügyre vette a masinát, valószínűleg bemérte, melyik bütyök milyen viszonyban lehet a gép egészével és a markában tartott aprópénzzel, és amikor mi, felnőttek, a használati utasítás harmadik soránál tartottunk, ő már ott állt mellettünk, kezében a jeggyel.” Úgy tűnik, hogy a gyerek és szülei más-más intelligencia-szerkezettel rendelkeznek a példában. Nem jobbal vagy rosszabbal, hanem mással. Pontosabban: az adott, jegyvásárlási szándékot tekintve az egyik út jóval célravezetőbbnek, vagy kisebb befektetést igénylőnek bizonyult. A szerző generációs eltérést lát elsősorban a különbség mögött: “… Én is csodálattal nézem a fiatalok komputer-hozzáértését akár három éves koruktól. Amikor védeni próbálom őket a “Nem olvasnak!” váddal szemben, azt szoktam mondani, hogy ennek az új generációnak más az intelligencia-szerkezete. Valóban, az a lineáris ismeretfelvétel, amihez a könyvnyomtatás óta szokva voltunk, nekik már nem erősségük, az információ-felvételben szerzett gyorsaságuk és rugalmasságuk viszont joggal vált ki ámulatot minden idősebb (”könyvolvasó”) emberből.” (Gyors élet, lassú halál? — A fogyasztói társadalom csapdái / F. Várkonyi Zsuzsa et al., Bp. Saxum, 2007.)

A problémamegoldás célú információkeresésben a lineáris olvasás (a szöveg elejétől a végéig, betűről betűre) kudarcot vallott a kereső olvasással szemben. Az előbbi a leggyakrabban oktatott olvasástípus az iskolapadban a szövegértő olvasás tanítására. Lényege, hogy a tanuló a szöveg elejétől a szöveg végéig minden részletet elolvas, és a teljes szöveg elolvasása után válaszol a feltett kérdésekre. (Szervezeti kulturális összefüggéseket tekintve ez nagy hatalmi távolsági kultúrák jellemző eljárása. A történelmi okokból ún. nagy nyelvi kontextusú kultúrák, így pl. a magyar esetén az emberek hajlamosak szövegeikben elrejteni fontos részleteket. Olvasóik így rákényszerülnek, illetve fontosnak tartják ezeket a szövegrészleteket felkutatni.) A példában szereplő „ismeretterjesztő” szöveg olvasása, és általában véve az információkeresés célú olvasás esetében érdemes elfelejteni a hátrányt okozó lineáris olvasási módot. Ez a megszokott iskolai elvárások szerint „rendetlenebb” olvasó számára könnyebb feladatot jelent. Természetesen az olvasástanítás folyamatának alapvető és elkerülhetetlen része a lineáris olvasás elsajátítása, azonban mindinkább úgy tűnik, hogy a mindennapi elvárások szempontjából ez nem elegendő.

Tudjuk meg, mit hogyan érdemes olvasni

A nyelvi tudatosság mellett egyre nagyobb szerepet kap az olvasási tudatosság, amely az információ tömegét ránk zúdító világban egyre jobban meghatározza az érvényesülést, hozzájárulva ezzel az egyén sikerességéhez.

Az elmúlt 3-4 évtizedben különös jelentőséggel bír az olvasástanítás kutatásának szempontjából a metakogníció, a saját tudásunkra, képességeinkre vonatkozó tudás. Ennek fejlettségi szintje teszi lehetővé az olvasási stratégiák alkalmazását. Röviden: a metakognitív tényező az egyén szempontjából meghatározó az olvasásértés szempontjából.

Olvasásértés alatt nem csak a hazai iskolai gyakorlat értelmében vett szövegek megértésére kell gondolnunk, és nem csak a szépirodalomra, hiszen az életpálya során a szépirodalom csak egyik kisebb, bár esztétikai, emocionális és személyiségfejlődési szempontból a legértékesebb terepe az olvasásnak. A megértése tárgyát jelenti minden olyan szövegtípus, amellyel a mindennapi munkánk, életünk során találkozunk, újságcikk, internetes szövegek, menetrend, plakát stb. Az olvasott szöveg megértése azt jelenti, hogy tisztában vagyunk az olvasás, a szöveg céljával, képesek vagyunk a megszerzett információkat rangsorolni, a szerző szándékát felismerni, ennek tükrében a használt kommunikációs stratégiáit értékelni, minősíteni a szöveget, egyeztetni saját, már meglévő tudásunkkal, értékelni saját viselkedésünket, olvasási folyamatunkat.

Az iskolai olvasástanítás sajnos a fenti tudás, képességek fejlesztése szempontjából nem hatékony, rosszabb esetben akár romboló hatású. Ez azt eredményezi, hogy az ilyen képességeket a gyerekek otthon, szüleiktől sajátítják el, vagy maguk jönnek rá. Ez azt eredményezi, hogy az iskola ezen a téren tovább növeli a társadalmi rétegek közti különbséget, hiszen aki nem tud a fentiekben bemutatottak szerint olvasni, az komoly hátránnyal rendelkezik a tanulás, a továbbtanulás esetében, ezáltal a munkaerőpiacon és a magánéletben is. Az általános iskolákban – kevés kivétellel – még ma is az a felfogása él az olvasásnak, amely szerint a biztonságos hang—betű megfeleltetési szabályok használata után az olvasástechnika fejlesztésén át a negyedik osztály végére a gyerekek már tudnak olvasni. A szövegértés tanítása arra a súlyos tévedésre épül, hogy az olvasmány után feltett kérdésekkel lehet szövegértést tanítani. Az ilyen tankönyv-szerkezet, amely csupán a szöveg vélt legfontosabb információira feltett kérdéseket tartalmazza az olvasmányok végén nem tesz mást, mint a megértést egy leszűkített, előre befolyásolt szempont szerint ellenőrzi. Ez pedig semmiképpen sem nevezhető tanításnak.

Az olvasás tanulása akkor eredményes, ha a gyerekek – eleinte tudatosan, később rutinból – képesek az olvasási folyamat előtt meghatározni az olvasás célját, saját elvárásaikat, olvasás közben a szöveg fenti értelemben vett változását értékelni, a legfontosabb, új információkat prioritásuk szerint rendszerezni, saját olvasási folyamatukat, technikáikat értékelni, változtatni, egyszóval olvasási stratégiákat használni. A tudatosulást a pedagógus kérdésekkel segítheti: Miért olvassuk el ezt a szöveget? Mire számítunk közben? Mire figyeljünk olvasás közben? Mit várunk ettől a szövegtől? Miért írhatta a szöveg alkotója, szerzője? Hogyan olvassuk el a szöveget?

Az olvasás céljához az olvasástípus, mint eszköz

Ezeknek a stratégiáknak az egyik kulcsfontosságú eleme az olvasás módjának a kiválasztása az olvasás céljának megfelelően. Az olvasási módok a leggyakrabban a következők:

• A szöveg áttekintése (preview) az előzetes tudásunk aktiválása, az olvasás céljának pontosítása céljából. Itt már kiemelünk néhány szót, elvárásainkat konkretizálni tudjuk. Alapvetően a szöveg, könyv, táblázatok áttekintéséről, átlapozásáról van szó, amikor annak megjelenéséről, hosszúságáról, az előforduló olvasási nehézségek típusáról, képekről, szerkesztettségről szerzünk információt.
• A szöveg átfutása (skimming) szintén az előzetes elvárásaink pontosítására, a szövegről szerzett információk bővítésére szolgál. Ennek technikája az iskolában már több mint fél évszázaddal ezelőtt tanított un. rézsút olvasás, amikor áthúzzuk a szemünket a szövegen. Itt már tudatosan törekszünk arra, hogy néhány lehetséges kulcsinformációt kiemeljünk, ezek lesznek az előzetes szervezőink a szöveg részletes olvasása közben, ha arra egyáltalán sor kerül.
• Kereső olvasás (scanning). Ez a módszer az, amikor egy-egy számunkra fontos információ után kutatva futjuk át a szöveget. A hatékonysága az ilyen típusú olvasásnak abban rejlik, hogy milyen rendezőelv alapján olvasunk. Gondoljunk csak újságra, menetrendre, időjárás előrejelzésre, vagy egy hosszú tanulmányra, amelyből csak néhány információra vagyunk kíváncsiak. Az olvasási módunk rendezőelve ilyen esetekben a szöveg rendezőelvére támaszkodik erőteljesen, tudjuk például, hogy a szótárban a szavak ábécé szerint találhatók, a menetrend ábécé és időrend szerint. Azt általában viszont már kevesebben tudják, hogy egy hosszabb, összefüggő szövegben hogyan kell a számunkra releváns információkat gyorsan és hatékonyan megtalálni. A tanulás, információszerzés szempontjából viszont nagy jelentősége lenne, ha például a gyerekek megtalálnák a tételmondatokat, tudnák, hogy ezek hol szoktak megjelenni a szövegekben. Arról nem is beszélve, hogy ha a szövegek szerkesztettsége, elrendezése is jobban segítené a fenti képesség kialakulását, fejlődését.
• Beleolvasás. Ezt a technikát arra használjuk, hogy a szöveg előzetes, részletes olvasása nélkül, a szövegre vonatkozó elvárásaink alapján, esetleg véletlenszerűen kiválasztott hosszabb-rövidebb részletet elolvasunk. Tipikus alkalmazási módja ennek, mikor olvasmányt választunk egy könyvesboltban, vagy a kíváncsiságunk miatt, idő hiányában elolvasunk egy rövid részletet a később részletesebben is elolvasandó olvasmányunkból.
• Részletes olvasás. Ez a klasszikus módja az olvasásnak az iskolában, bár a mindennapokban nem ezt a módot használjuk a leggyakrabban. Minden mondatot szóról szóra elolvasunk a szöveg elejétől a végéig. Az olvasási módok közül szinte csak ezt ismerik meg a gyerekek az iskolában, így bizony nem állíthatjuk, hogy ezzel az eggyel képesek lennének a stratégiai olvasásra. Amennyiben az olvasás célja az információk keresése, kiemelése, nem ez a leghatékonyabb módszer, ráadásul rengeteg időt pazarolunk el. Például ha kedvenc foci csapatunk tegnapi meccsének eredményére vagyunk kíváncsiak, nem elég tudnunk, hogy ezt honnan tudhatjuk meg, tudnunk kell azt is, hogy egy napilapban hol a legvalószínűbb ennek az információnak az előfordulása. Természetesen az sem árt, ha tudjuk, hogy nem kell az újságot a címétől kezdve végigolvasnunk.

A fentieken kívül még több, speciális esetben használt olvasási módot is ismerünk, a hatékony szövegértés, információszerzés érdekében a mindennapokban ezek a leggyakoribbak. Talán felesleges hozzátennünk, de a fontossága miatt mégis indokoltnak látszik, hogy ezeket az olvasási módokat a jó olvasó hatékonyan képes kombinálni, az olvasási céljának megfelelően váltogatni. Mindezek a képességek tanulhatók, fejleszthetők és gyakorolhatók az élet bármely szakaszában.

Az internetről olvasás hatása

Az internetről való olvasás az interneten felnőtt generáció korosodásával néhány évtizeden belül a teljes korosztályban legfontosabb forrássá válik – függetlenül attól, hogy ezt jónak vagy kevésbé jónak tartjuk. Az olvasásnak e típusa válfaja kevéssé kutatott, és összevetése a hagyományos olvasással egyre gyakoribb diskurzus-téma. Az interneten jellemzően nem a részletes, lineáris, hanem az áttekintő, kereső beleolvasó stratégia az általános. Gyakori, hogy a részletesebb tanulmányozásra szánt szöveget a befogadó kinyomtatva és hagyományos részletes olvasás technikájával dolgozza fel. E navigációs sajátosságot az internetes tartalomszolgáltatók gyorsan észlelték és a jó weboldalak ennek megfelelően kínálják olvasnivalójukat.

Hiba lenne azonban e szeretett vagy nem szeretett változásokat mindenestől az internet nyakába varrni. A sajtó régóra igyekszik megkönnyíteni a befogadó életét az olvasás megkönnyítésével, az arisztokratikus vezércikkek elhagyásával, a rövid sorokkal, fordított piramis modelljével (előbb a lényeg, majd egyre inkább kifejtve a részletek – csökkenő fontossággal).

Amikor az információkereső szakember olvas

A legtöbb ember rendszeresen keres információt – bizonyos felmérések a munkaidő 20%-át is meghaladó keresési arányról számolnak be, ám vannak akik hivatásszerűen keresnek információt. A könyvtárosok, hírszerzők mellett az információbrókerek (független információs tanácsadók) is ezt teszik. Az információbróker feladata, hogy nagyobb mennyiségű információhalmazból -- mely részben szöveges -- néhány oldalas, a megrendelő számára fontos adatokat tartalmazó szöveget állítson elő. Ennél se nem többet, se nem kevesebbet. A megrendelő ilyen módon megvásárolja a szakembertől az olvasásra (információszerzés és -feldolgozásra) szánt tudást, időt és energiát.

Az információkeresést szakmaként űzők esetében a részletes, lineáris és kereső olvasásra egyaránt szükség van, és mindezek leghatékonyabb alkalmazására. Az olvasásmódok felcserélése ugyanis információ- vagy idő- (és költség)-veszteséget okozhat. Megbízásai túlnyomóan kereső, áttekintő olvasást kívánnak; lásd keresés elektronikus esetleg nyomtatott telefonkönyvekben, címtárakban, adatbázisok találati halmazában – gyakran kulcsszavak között. A megfelelőnek tűnő találatok esetén az áttekintő, majd releváns találat esetén részletes olvasás következik. A kereső olvasást géppel segíti; keresőszoftverrel, dokumentumon belül „Keresés ezen a lapon” vagy egyszerű keresés paranccsal. (Komolyabb szolgáltatók és adatbázisok e lehetőséget a szövegkörnyezet előzetes megmutatásával is segítik.) Gyakran a folyamat újra kezdődik, például keresést egy korábban nem gondolt kulcsszó alapján. Például lisztérzékenységre keresés után a coeliakia kifejezést is érdemes megpróbálni. A keresés gyakran több nyelven, illetve többféle adatbázisban is el kell végezni. Mindkettő befolyásolja a keresendő szöveg(ek) kiválasztását, illetve megkívánja az olvasást segítő különféle gépi technikák ismeretét is.

Közlő és befogadó – kölcsönös egymásra figyelés

A legtöbben inkább a közlőre gondolunk a kommunikációs stratégiákról beszélve, holott a befogadó mentális folyamatai az eredményességet tekintve fontosabb szerepet játszanak. Tehát olvasóként mennyire tudjuk azonosítani a közlő szándékát, feldolgozni üzenetét, rangsorolni, kiemelni, értékelni az információkat, a következtetéseket levonni. A közlő, szövegező, információs szakember – vagy éppen az olvasási folyamatot támogató pedagógus – az olvasó képességeinek tudatában, az olvasási stratégiák ismeretével hatékonyabban támogathatja a megértés folyamatát.

A megfelelő információ megtalálása során – és azt követően – az információbróker a megrendelő olvasásának megkönnyítését tartja szem előtt. Mások a szükséges normák, mint az iskolában voltak: az „írjál fiam három oldalas dolgozatot” azaz az írás mennyiségének növelése kifejezetten káros: mivel a döntéshozók lehető legkevesebbet akarnak olvasni, a rövid szöveget kívánnak, a lényeget jól strukturálva, pontokba szedve. Az új információt nem hordozó szavakat, mondatokat kiemelve szeretik, és gyakran mondatok helyett csak címszavakban való fogalmazás a fontos. Ezért hiba a lassú építkezés, a lényeg végére hagyása, a kronologikus rendhez ragaszkodás, vagy annak sugallása: „lásd, mennyit dolgoztam vele”. A beszámoló olvasását további könnyítő eszközök segítik: vezetői összefoglaló az anyag elején, a szövegrészek feldolgozása képek és diagramok segítségével, nagyobb anyagnál tartalomjegyzék is.

A hatékony olvasás tehát a szövegező és befogadó oldaláról egyaránt tudatosságot kíván, ez a tudatosság pedig nagyban hozzájárul a szöveg létrehozásának, funkcionális feladatának, és megértésének szempontjából. Az információkezelés képessége hatalmat jelenthet. Ennek tudatában azt érdemes jobban megfontolni, hogy a társadalmi szintű esélyegyenlőség, az adott társadalom demokratikus kultúrája szorosan összefügg azzal, hogy mire, meddig és hogyan tanítjuk meg a gyerekeket az iskolában. Röviden: az írásbeliség a demokrácia gyökere.