Magyar nemzeti kultúra – milyenek vagyunk nemzetközi viszonylatokban?
© 2015. A cikk nyomtatásban nem jelent meg
Népszerű téma a nemzeti karaktertipológia, főként olyan nemzeteknél, amelyek újból és újból keresik önazonosságukat a változó környezetükre reagálva, vagy ahol rendre felmerül a „valahol utat tévesztettünk” érzése. Magyarországon is nagy hagyománnyal bír, sok felületes és kevésbé felületes sablonnal kommunikálva, irodalmi vagy szociológiai megközelítésekkel – vö. pl.: Illyés Gyula, Bibó István, Buda Béla –, tudományos műhelyektől kocsmaasztalokig; a reformkorig visszanyúló történettel. A jelen cikk a közelmúlt menedzsment-irodalmából kínál rövid összefoglalót, a magyar nemzeti kultúrát önmagában illetve más kultúrákkal összevetve. A cikk bemutat a magyar nemzeti kúrára vonatkozó megállapításokat, összehasonlításokat, illetve röviden kitér a megállapítások versenyképességi vonatkozásaira.
Ha az egyén / szervezet / ország saját céljai mentén előbbre kíván lépni, érdemes szembesülnie
- a valósággal (melyet teljesen ugyan soha nem tudunk megismerni), nem keverve azt
- az önimázzsal (kép, melyet magunkról alkotunk),
- az arculattal (melyet magunkról a külvilág felé mutatunk) vagy
- az imázzsal (melyet mások rólunk arculatunk és más egyéb források támaszkodva alkotnak),
törekedve arra, hogy e szempontok, megközelítések között a lehető legnagyobb legyen az azonosság. E cikk vonatkozó felmérések eredményeinek ismertetésével igyekszik segíteni a pontosabban látást. Bár a valóság nem ismerhető meg teljesen, következtethetünk rá az arculatból és az imázsból.
Az egyértelműség kedvéért a kultúra alatt e cikkben a következőt értjük: „A kultúra a közösség tagjainak közös tapasztalatokból származó és generációkon keresztül átöröklődő, a közösség valamennyi tagja által osztott motivációinak, értékeinek, meggyőződéseinek, identitásainak és a lényeges események közös értelmezéseinek vagy jelentéseinek összessége.” (p. 15, House et al., 2004)
