A legfontosabb erőssége a könyvtár szakmának, ha vannak olyan vezetők, akik megértik a könyvtárakat, kilátnak a ketrecből, s ezt használóik számára is át tudják adni.
Studying progressive libraries : an adventure in New Zeland. In: Marketing Library Services 19 (2005 Mar/April) http://www.infotoday.com/mls/mar05/StanleyEmberton.shtml

Tartozik? Adjon vért!

Bárkay Tamás cikke, Népszabadság, 2012. dec. 28.

Sorsolás, közkegyelem, társadalmi munka a polcok között: variációk a könyvtári késedelmidíj-fizetésre.

Önkéntes munka, véradás, adományozás, „leolvasás”: a napsugaras Nyugaton számos – nekünk meglehetősen különösnek tűnő – lehetőséget kínálnak a könyvtárak olvasóiknak, ha nem akarnak/tudnak késedelmi díjat fizetni. Sőt nem ritka, hogy nincs is késedelmi díj mint olyan. Megbocsátani persze itt is meg-meg szoktak, de a szakértő kevés olyan honi bibliotékáról hallott, ahol rendszeresen, netán folyamatosan eltérnének a bevett gyakorlattól.

Amely nálunk így fest: ha az olvasó csúszik a kikölcsönzött könyv visszaszolgáltatásával, kap egy felszólítást. Ha erre nem reagál idejében, tudatják vele, hogy pótdíjat kell fizetnie, valamint hogy az óra máris elkezdett ketyegni. Ha ezután sem történik semmi, a könyvtár megfontolhatja, hogy jogi úton szerzi vissza kincseit, vagy hagyja az egészet. Nem gyakoriak, de vannak perek, amelyeket a könyvtárak rendre meg is nyernek, és ha máshogy nem, hát végrehajtók közreműködésével végül meg is kapják a jussukat. Az információs és könyvtári tanácsadó szerint ez tulajdonképpen igazságos és tiszta rendszer,marketing szempontból azonban elég szerencsétlen. A Könyvtár, Informatika, Társadalom (KIT) hírlevelet szerkesztő Mikulás Gábor úgy látja: a szisztéma miatt az agyak a könyvtárról alkotott képet kimutathatóan összekapcsolják a késedelmi díjtól való félelemmel, ezáltal romlik a könyvtár imázsa, amely, főként a közkönyvtárakban, végső soron az elforduláshoz vezethet. A könyvtár nem gázszolgáltató, amellyel muszáj zöld ágra vergődni – annyi más könyvtár, információforrás van még.

(…) Magyarországon Mikulás Gábor tudomása szerint egyetlen egyetemi könyvtár van, ahol az önkéntes munkát elfogadják cserealapnak, a szóban forgó bibliotéka például nemrég két hétig „foglalkoztatott” egy 50 ezer forintnyi hátralékot felhalmozó hallgatót. A könyvek visszapakolása, a polcok tisztítása vagy az egyszerűbb adminisztrációs munka népszerű alternatíva a hallgatók számára. A könyvtárigazgató azonban nem verné nagydobra a helyi gyakorlatot: kitűnhetne ugyanis, hogy az elektronikus könyvtári rendszer nem az adminisztrált késedelmeknek megfelelő bevételt mutat ki. Másrészt az informális foglalkoztatás miatt jogi kifogásokat is felhozhatnak az egyébként mindkét félnek kedvező gyakorlat ellen – ezért is nem nevezi meg a helyet. A könyvtár vezetője szerint jó lenne, ha az alternatív késedelemledolgozás jogilag is tiszta, nyíltan vállalható eljárás lenne.

(…) Indoknak tartják azt is, amire Mikulás Gábor a honi helyzetet elemezve utalt: a késedelmi díj nem egyeztethető össze a könyvtár küldetésével, ráadásul előfordul, hogy éppen a büntetés tántorítja el a használókat a könyvtár igénybevételétől. Ráadásul, mint megállapították, a díj nélküli működés a tulajdonosi érzést is táplálja a használókban. Megint másutt a késlekedő tagokra bízzák, fizetnek-e vagy sem: ki van téve egy persely, amelyben a könyvtári alapítvány javára gyűjtenek.

Hozzászólás