"A hálózat ... nem lesz a könyvtárügy vezető szervezeti elve. Helyette a természetes kapcsolatok és a tartalmi függőség nyomán spontán alakulnak magasabb, több könyvtárat összefogó szervezetek."
Neuralgikus pontok a szakkönyvtárügy működésében / Horváth Tibor. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás (1989) 11 http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=3152&issue_id=396

Máshogy is kell tanulni a jól olvasást!

Nyomtatott változat: FigyelőNet, (2008. febr. 5.)
Nyomtatásban rövidítve jelent meg. A cikk leadott változata:

Egy átlagos irodai dolgozó napi másfél, két órát olvas. Ebbéli hatékonyságának 25%-os növelése évi több mint 12 munkanapnyi időnyereséget jelent – mondja Glatz Tamás, az Improved Reading olvasási tanácsadója. Az olvasási képességek hiánya azonban súlyos egyéni és nemzetgazdasági károkkal jár: a felnőttek harmadát kitevő alacsony olvasási képességűek – funkcionális analfabéták – közül kerülnek ki a tartósan inaktívak, kétszer akkora eséllyel vesztik el munkájukat, mint a közepesen vagy jól olvasók, illetve jellemzően ők a leginkább befolyásolhatók közösségi és politikai szinten – hangzott el Peter Schneck IBBY-elnök (International Board on Books for Young People) szájából a néhány évvel ezelőtti budapesti olvasáskongresszuson.

A hatékony olvasás változatos tevékenységek alkalmazását jelenti. Ezért könnyen hátrányba kerülnek az iskolai olvasástanulás kapcsán szinte kizárólag irodalmi szövegekkel ismerkedők, ha információkeresésben az iskolában tanult módon, elejétől a végéig olvassák. A hazai oktatás jellemző stílusa – olvasás, majd a részletekre koncentrálás – a nagy hatalmi távolságú kultúrák jellemző eljárása. Ezekben az emberek természetesnek veszik, illetve elvárják, hogy mások mondják, meg, mit tegyenek. További jellemzője ennek az úgynevezett nagy szövegkontextus: az emberek hajlamosak szövegeikben elrejteni fontos részleteket. Olvasóik így rákényszerülnek, hogy a sorok között olvassanak, melynek van előnye, de ez csak az egyik fajta stratégia.

A PISA-felmérésekben jeles finn iskolákban felkészítik a gyerekeket az ismeretszerzésre is. Ezért olvastatnak reklámot, újságcikket, fotókat, grafikont és hasonlók kombinációit is – mondja Steklács János, a Kecskeméti Főiskola intézetigazgatója. Idehaza ugyanakkor a szépirodalom-központú olvasástanításnak, a hagyományos szövegek, népmesék, mesék és elbeszélések olvastatásának van erős lobbija. A szakember szerint az olvasás módjának alkalmazkodnia kell a befogadó céljához és a szöveg típusához is. Ez az alkalmazkodás a metakogníció: a gyerekek – eleinte tudatosan, később rutinból – az olvasás előtt meghatározzák az olvasás célját, saját elvárásaikat. Az olvasás közben szerzett új információk birtokában felülvizsgálják, módosítják az olvasás módját, azaz olvasási stratégiákat használnak. Enélkül – gyakorlatilag a hagyományos iskolai trenírozás elfelejtése nélkül – aligha lehetséges a helyes feladatmegoldás. Még az általános iskola felső tagozatába járó tanulók közül is sokan – részletező helyett átfutó olvasást alkalmazva – automatikusan kivonják a nagyobb számból a kisebbet, ha a szövegben megjelenik a „kisebb” szó – mondja Csíkos Csaba, a Szegedi Egyetem oktatója.

Az iskolában a biztonságos hang—betű megfeleltetés és az olvasástechnika fejlesztésén át a negyedik osztály végére a gyerekek elvileg már tudnak olvasni. A PISA-első finneknél ugyanerre hat év áll rendelkezésre. Ám a jó olvasás gyakorlatát a gyerekek otthon, képzettebb szüleiktől sajátítják el, vagy maguk jönnek rá. Az iskola ezért inkább növeli a társadalmi különbséget: olvasási stratégiák nélkül a diák hátrányt szenved a (tovább)tanulásban, s majd a munkaerőpiacon és a magánéletben is.

Az olvasási beidegződések javíthatók. Glatz Tamás tapasztalata szerint az olvasási teljesítmény meg is duplázható. Amint az a franchise rendszerben működő tanácsadó vállalkozás honlapján olvasható: az emberi gondolkozás tempója mintegy 800-1000 szó percenként, az iskoláskor elején elsajátított és tovább nem fejlesztett olvasási technikákkal azonban átlagosan csak mintegy 220 szó/perces olvasási sebesség érhető el: ilyen lassú olvasásnál az emberi agy kapacitása nincs kihasználva. A sebesség növelése – a szövegértés megtartása, sőt javítása mellett – a gyakori olvasási hibák, rossz beidegződések kiküszöbölésével és új olvasási technikák elsajátításával érhető el.

Az olvasási technikák ismerete főként nagy mennyiségű elolvasnivaló esetén jön jól. Az olvasó szeme az ún. kontextuskulcsokat, támpontokat keresi. Ilyen például a cím, lead, alcímek, grafikon, tartalomjegyzék, illetve az írásjelek, a központozás, a szöveg tagolása. A tréning egyik gyakorlata, hogy egy cím nélküli kis szöveg tartalmát kell értelmezni. A megértést segítő információmorzsák, a kontextuskulcsok nélkül azonban bajos a megoldás. Tévedés azt hinni, hogy egy akár több folyóméteres iratanyag minden lapját el kell olvasnia a döntéshozóknak. Az irattanulmányozás lényege – fejti ki Dornbach Alajos ügyvéd –, a lényeges információt tartalmazó írások kiválasztása. A bíró és az ügyész dolgát segítik a szemben álló felek állításai. Az érdeket érvényesíteni akaró megkeresi a rendelkezésre álló dokumentációban az ő állítását alátámasztó adatokat, és azt közli a bíróval. Vagy ha egy szakértői anyag végkövetkeztetését elolvasva kiderül, hogy az érdekeltek közül azt senki nem vitatja, akkor a jogásznak nem kell a végkövetkeztetést alátámasztó dokumentációt áttanulmányoznia. Ellenkező esetben tisztázni kell, hogy az érdekelt pontosan mit vitat az anyagból, s ettől függően kell a részletekben elmélyülnie a döntéshozónak. Ilyen módon a tevékenység céljának tisztázása, az olvasandó anyagrészek kiválasztása, az irat struktúrája segítségével annak áttekintése, majd részletes olvasás a menet.

A szövegező a szöveg strukturáltságával segítheti a befogadást. Az információkereső szakemberek, információbrókerek, hírszerzők, akiknek maguknak is gyakorlott olvasóvá kell válniuk, a megfelelő információ megtalálása után megrendelőjük olvasási tevékenységének megkönnyítésén dolgoznak. Náluk – írja a Competitive Intelligence magazin – szintén mások a szükséges normák, mint az iskolában voltak: az írás mennyiségi növelése kifejezetten káros (szemben az iskolai „írjál fiam három oldalas dolgozatot” kívánalommal). Az ügyfél a lehető legkevesebbet akar olvasni, a lényeget pontokba szedve, új információt nem hordozó szavak nélkül, akár mondatok helyett csak címszavakat. Ezért hiba a lassú építkezés, a lényeg végére hagyása, a logikai helyett a kronologikus rend, vagy annak sugallása: „lásd, mennyit dolgoztam vele”. A beszámoló olvasását könnyíti még a vezetői összefoglaló az anyag elején, a szövegrészek feldolgozása képek és diagramok segítségével, nagyobb anyagnál tartalomjegyzék is.

 

Olvasási stratégiák (Steklács J.)

A szöveg áttekintése (preview). A szöveg, könyv, táblázatok áttekintése, átlapozása; tájékozódás annak megjelenéséről, hosszúságáról, várható olvasási nehézségek típusáról, képekről, szerkesztettségről.
A szöveg átfutása (skimming), rézsút olvasás, azaz áthúzzuk a szemünket a szövegen. Néhány kulcsinformáció kiemelése, melyekre támaszkodhatunk, ha sor kerül az olvasásra.
Kereső olvasás, pásztázás (scanning). Egy-egy számunkra fontos információt kutatva futjuk át a szöveget. A szöveg rendezőelve alapján (pl. újságoldal, menetrend, időjárás-előrejelzés, vagy egy hosszú tanulmány) a fontos adatok vagy tételmondatok helyének azonosítása.
Beleolvasás. A szövegre vonatkozó elvárásaink alapján, véletlenszerűen kiválasztott hosszabb-rövidebb részlet elolvasása (pl. könyvesboltban, vásárlási döntés előtt).

Részletes olvasás. A klasszikus leggyakoribb mód. Minden mondatot szóról szóra elolvasunk a szöveg elejétől a végéig. Információkeresésre feleslegesen időigényes.

Hozzászólás