Szerzők: Mikulás Gábor, információs tanácsadó, Köntös Nelli, tanársegéd, ELTE BTK

Vezetéstudomány 38 (2007) 2 p. 48-52

E cikk a következő írás frissített változata: L’externalisation et les bibliotheques municipales hongroises : un développement lent et laborieux / Mikulás Gábor, Köntös Nelli. p. 219-226 In: Externalisation et sous-traitance dans les services d’information : État des lieux et perspectives. – ADBS : Lyon, 2004. – p. 278

Az outsourcing vagy kiszervezés a magyar üzleti életben is ismert és elfogadott tevékenység és gyakorlat. A magyar közszolgálati szektorban azonban eléggé periférikusan kezelt menedzsmenteszköz. A szerzők tanulmányukban a hazai könyvtárügyben kerestek tapasztalatokat a kiszervezésre, francia minta alapján.

A közszolgálati szféra számára jelentős elmozdulást jelenthet az üzleti modellek adaptálása. Ezek egyike a kiszervezés (outsourcing, contracting out), mely az 1990-es évek második felében vált divatossá a magyar üzleti világban. Az említési gyakoriság lecsapódott a könyvtári szakirodalomban is, mint ahogyan azt a MANCI könyvtártudományi szakbibliográfia „bérmunka kiadás” deszkriptor számosságának változása is mutatja. (1999-ben 2963 cikket vett fel, s ezek közül 12, azaz 0.4% tartalmazta a kiszervezést.) A szakcikkek¹ mellett néhány könyvtári menedzsmentkönyv-részlet is foglalkozott² röviden a témával. Ám mindegyikük Nyugat-Európai és tengerentúli példákat hozott köz- illetve szakkönyvtárakból.

Noha a kulturális és oktatási szférát érintő rendszeres költségvetési szigorítások rendre sokkolják a magyar könyvtárosokat is, a kiszervezés nem vált szakmai körökben beszédtémává, ahogyan a könyvtárak tevékenységének racionalizálása kapcsán sem vetődött fel lehetőségként. Sőt, még maga a kifejezés is csak kevéssé ismert.

1. diagram. A kiszervezéssel foglalkozó cikkek száma 1996-2006 (Manci adatbázis, lekérdezve: 2006. dec. 20. http://w3.oszk.hu/manci.htm)

E cikk célja, hogy felhívja a figyelmet a könyvtári rendszerben a kiszervezés eszközére, melynek körültekintő alkalmazása egyaránt jelenthet lehetőséget a racionálisabb működésre, a szolgáltatás átpozícionálására és a szervezeti határokon átnyúló kapcsolatok általi innovációra.³

A könyvtári szakirodalom elég egységes a kiszervezés szintjeinek meghatározásában. Ezek a szintek a kiszervezések gyakoriságát is jelentik. A leggyakoribbal kezdve:

• Információs és könyvtári tevékenységhez nem kötődő feladatok (pl. takarítás, büfé)
• Információs és könyvtári tevékenységet közvetlenül segítő feladatok (pl. dokumentumbeszerzés, reprográfia, ügyfélszolgálat)
• Információs és könyvtári tevékenység (referensz-szolgáltatás, azaz tájékoztatás).

A könyvtár vagy a könyvtáros definíciója is befolyásolhatja a kiszervezéssel kapcsolatos attitűdöt. Kissé általánosítva elmondható, hogy az idehaza gyakran példának tekintett angolszász és skandináv könyvtári rendszerekben az információs és könyvtári tevékenységet kevésbé annak részleteiben értelmezik (pl. librarianship: managing information to people — Maurice B. Line). Feltételezhető, hogy a deduktív, a részleteket eszköznek tekintő megközelítés nem annyira ragaszkodik a kiegészítő és segítő tevékenységek szoros kontrolljához.

A kiszervezés viszonylagos ismeretlensége és lehetséges okai

Sem a Könyvtári Intézet, sem más szakmai szervezet nem mérte fel eddig a témakört, és vonatkozó adat is csak szűken érhető el. Ezért csak empirikus úton, a nemzetközi szakirodalom és gyakorlat tükrében⁴ vázolhatunk néhány, hazai helyzetre vonatkozó következtetést. A feltételezett okok a következők:

Politikai tényezők

• A könyvtári politika nem számol vele; a 2003-2007. évekre szánt stratégiai terv nem foglalkozik a témával, (pl. mint az alapképességekre koncentrálás lehetséges eszközével).
• Ellentmondásosak a politikai és szakmai irányelvek és a gyakorlat (verbális elvárásként jelenik meg a könyvtári szolgáltatás minőségének növelése, ám rugalmas könyvtári szervezetek kialakítása nincs napirenden).
• Nincs kifejezett igény a szakmai teljesítmény- és minőségi szabványok iránt (pl. a 2003-ban közzétett MSZ ISO 11620:2000 egyelőre nem terjedt el).
• A szakma reménykedik a széttagolt könyvtári szervezet (pl. párhuzamos funkciójú szolgáltatások) fenntarthatóságában (bár vannak jelei a kistérségi szemléletű szolgáltatás terjedésének).

Kulturális tényezők

• A magyar könyvtárakban a szerep és a hatalom típusú szervezeti kultúra az uralkodó⁵. (Az említett két kultúra nem érdekelt a szervezetek közötti elhalványuló határokban, a határokon keresztül való gondolkodásban.)
• Félelem a munkafolyamatok feletti közvetlen ellenőrzés elvesztésétől.
• Félelem a munka(hely) elvesztésétől.
• Szociális és anyagi megfontolásból (pl. végkielégítés) a szervezetek gyakran nem válnak meg az alulteljesítő munkatársaktól (ami miatt a munkát nem pótolják megfelelő külsővel).
• Fejletlen az együttműködés a könyvtárak között (így kisebb annak a lehetősége, hogy pl. összefogva kedvező árakat alkudjanak ki a lehetséges beszállítóktól, párhuzamos szolgáltatásokat szüntessenek meg, vagy közös szolgáltatást indítsanak).

Technikai tényezők

• Rugalmatlan költségvetési szerkezet (az egyes tételek nehezen, vagy nem csoportosíthatók át, például a személyi kiadások szolgáltatás vásárlására)
• Nincs számottevő gyakorlat külső szolgáltatások szerződéseinek elkészítéséhez.

Belső, szakmai tényezők

• A kiszervezés viszonylagos ismeretlensége.
• Az alultőkésített és túlbürokratizált könyvtári rendszer gyakorlatilag passzív menedzsment-stílust vár el, és bünteti a rugalmas, mobil könyvtári szakembereket (jogszabályok és személyes hozzáállás által egyaránt).
• Viszonylag alacsony szintű a szakmai specializáció a közkönyvtári munkaerőben.
• Kevés a lehetséges beszállító és a közvetlen versenytárs.
• Kevés a szakértelem a könyvtári tevékenységek hatékonyságának mérését és a szolgáltatási költségek kalkulálását illetően, és a könyvtárosképzésben is hiányos a gyakorlati üzleti ismeretek oktatása.
• Vélt szakmaiság miatt gyakori a törekvés a könyvtárban dolgozók minél magasabb képzettségének elérésére (függetlenül az elvégzendő feladat minőségétől).

A kiszervezés tárgya a közkönyvtárakban

2004. novemberében felmérést készítettünk a megyei könyvtárak kiszervezéssel kapcsolatos gyakorlatáról. E könyvtárak – más könyvtártípusokhoz képest – viszonylag homogén csoportot képeznek, és hatással vannak kisebb közkönyvtárakra is. Ráadásul a magyar könyvtári rendszert (nemzetközi összehasonlításban és a belső szakmai irányítást tekintve) a közkönyvtárak túlsúlya jellemzi.

A tizenkilenc megyei könyvtár mellett a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár is szerepelt a felmérésben. A válaszadók főleg igazgatók, igazgatóhelyettesek, vagy gazdasági igazgatók voltak. Minden megkérdezés telefonon történt⁶. A felmérés kereteit, kérdéseit egy hasonló témát vizsgáló 2003-as francia felmérés⁷ alapján állítottuk össze.

A kiszervezett illetve a szervezeten belül tartott tevékenységek felsorolását az 1. táblázat mutatja.

1. táblázat. Kiszervezett és szervezeten belül tartott tevékenységek a vizsgált könyvtárakban

A fenti eredményekkel összhangban a könyvtárak azokat a tevékenységeket szervezik ki, melyek nincsenek szoros kapcsolatban a könyvtárral vagy könyvtárossággal, mint például az épületfenntartás, digitalizálás, büfé, karbantartás, honlap-karbantartás, takarítás vagy mikrofilm-készítés. (Mivel a kérdőív a korábbi francia felmérést vette alapul, nem került be olyan, jellemzően beszállítók által végzett feladat, mint a dokumentum-beszerzés (vö.: Könyvtárellátó Kht.)

Egy tevékenység kiszervezése erősen függ az aktuális feladat nagyságától; például az épülettel vagy a számítógépes rendszerhez kapcsolódó karbantartási munkák esetében. A kisebb feladatokat belső erőforrásból végzik el, a nagyobbakhoz külső szakemberek munkáját veszik igénybe.

Két válaszadó jelezte, hogy a saját munkatársak munkaidejükön túl nemritkán alvállalkozókként jelennek meg, és „számlára”, lényegében alvállalkozóként dolgoznak a könyvtárban. Átmeneti helyzetre utal az, amikor (egy esetben) a könyvtár alapítványt hoz létre, és az alapítvány alkalmazza a (pl. korábban könyvtári) munkatársat a büfében.

(A könyvtárak is megjelenhetnek alvállalkozókként: van megyei könyvtár, amely környező városi könyvtárak könyvtári katalógusát építi. Az Országos Széchényi Könyvtár mikrofilm-„beszállítói” szolgáltatását négyszer említették.)

A kiszervezés okai

A kiszervezés okainak összegzését a 2. táblázat mutatja.

2. táblázat – A kiszervezés okai

Majd’ minden második válaszadó egyetértett azzal, hogy a kiszervezés hatására könyvtárosi ismereteken kívüli szakmai tudás áramolhat a könyvtárba. A kiszervezés másik hasznát már ritkábban emlegették a válaszadók: belső munkaidő és pénz takarítható meg, növekedhet általa a munka minősége.

A kiszervezés mellőzésének okai

A válaszadók fő okként a kevés pénzt említették (10 említés). Ez közvetetten azt is jelentheti, hogy létezik látens igény a kiszervezéssel kapcsolatban. Egy válaszadó jelezte, hogy kívülről kevés megfelelő ajánlat érkezik. Öt vezető említette, hogy szakmai feladatokban a belső munkaerő igénybevétele kényelmesebb. Egy válaszadó szólt a belső munkaerő minőségéről, öten említették a belső munkaerő jobb irányításának lehetőségét. A válaszok összefoglalását a 2. diagram közli.

2. diagram. A kiszervezés mellőzésének okai

A kiszervezéssel kapcsolatos mérsékelt tapasztalatok és a specializáció szektort jellemző viszonylag alacsony szintje miatt máshol egyébként gyakran megjelenő félelem – a fontos kompetenciák elvesztése – a felmérésben nem jelent meg. A kevés gyakorlat együtt járhat a kiszervezéstől való félelemmel: kétszer kevesebben voltak azok a válaszadók, akik a jobb minőségű könyvtári szolgáltatás érdekében alkalmaznák a kiszervezést, mint azok, akik alapvetően ellenzik – ld. 3. táblázat. Néhány válaszadó úgy vélte, hogy a kiszervezés nem egyeztethető össze a könyvtár szakmai céljaival.
Semmi kifogásom a kiszervezéssel szemben

3. táblázat – A válaszadók száma és a két kijelentés közötti értékelésük (5-1) az alsó sor számai a válaszadók számát jelentik

Néhány személyes megjegyzés

Az interjúk során több válaszadó mondta, hogy könyvtárukban nincs kiszervezett tevékenység, de a kérdések hallatán változott véleményük, ami a kiszervezés megítélésével, tudatosultsági szintjével kapcsolatban figyelemre méltó, a felmérés tervezésekor nem várt jelenség.

Az interjúbeszélgetés során a leggyakrabb személyes reakció a témakörtől való elzárkózás és a saját munkaerőt védő attitűd volt (bár erről explicit mérés és feljegyzés nem készült). Több válaszadó jelezte valamilyen formában, hogy a kiszervezés eszköze a könyvtár esetében egyfajta fogyatékosságára utal. Két vezető büszkeségét is kifejezte, hogy szinte minden tevékenységet házon belül végeznek el, és hogy ez könyvtáruk jó hagyománya. Úgy tűnt, hogy a válaszadók nem igazán ismernek könyvtári szolgáltatással párhuzamba állítható tevékenységet az információs piacon.

Trendek és politikai környezet

A magyar könyvtárakban hagyományosan a következő tevékenységeket helyezik ki:

• Dokumentum-beszerzés (katalóguscédulával vagy rekordokkal együtt) és folyóirat-beszerzés
• Integrált könyvtári szoftver
• CD-ROM és online adatbázisok.

A közkönyvtárak fő könyvellátója pillanatnyilag a NKÖM hatáskörébe tartozó Könyvtárellátó Kht. A könyvtári szoftverek szállítói az egyes könyvtárakkal szerződnek, az adatbázis-szolgáltatók pedig konzorciumok számára kínálják szolgáltatásukat. A konzorciumokat nem a könyvtárak, hanem leginkább a forrásokat adó szervezetek szorgalmazzák.⁸ Ez az együttműködési készség még nem teremtette meg azt a kritikus beszerzői tömeget, amely kedvezőbb árakat érhetne el a szolgáltatóknál.

A kormányzat szorgalmazza a magyar közszféra karcsúsodását. A felmérés idején társadalmi beszédtéma volt a közszféra és a magánszféra közötti partnerség ügye (PPP), és politikai kampány is zajlott a kórházak privatizálásával kapcsolatban, amely szintén befolyásolhatta a kiszervezéssel kapcsolatos válaszadói attitűdöt.

A könyvtári szolgáltatásokat igénybe vevő használók irányából a szakmai, és teljesítménybeli elvárások eddig nem jelentettek különösebb ösztönzést. Az ágazati szakmai irányítás és a könyvtári menedzsment színvonala lehetőségén alul segíti a tudatosulást.⁹ Ám feltételezhető, hogy a fenntartói irányból érkező pénzügyi kényszerek rákényszerítik a könyvtárosokat a kiszervezésekre. A kezdeményezés szuboptimális szintje viszont könnyen vezethet oda, hogy a kiszervezés pusztán financiális kérdéssé alacsonyodik, mellőzve annak szolgáltatásfejlesztési és innovációs lehetőségeit.

A hazai kutatást inspiráló francia felmérés adataival való összevetés azt mutatja, hogy több hasonló vonás található a két ország könyvtárosainak attitűdjében. A francia felmérési eredményekben azonban gyakoribb motívum volt a szervezet átpozicionálása (magképességekre koncentrálás) és a szervezeti határokon túlnyúló kapcsolatok által segített innováció lehetősége, illetve a kiszervezés gyakorlati kérései is felmerültek (pl. a tenderkiírás módszertana). Az is megállapítható, hogy a francia könyvtárosok a kiszervezést inkább kihívásnak, mint veszélyforrásnak tekintik, illetve hogy kezdeményezőbbek, és hogy kevesebben utasítják el ezt a menedzsment-eszközt. A francia kutatást lezáró szakmai fórum egyik eredménye lett az is, hogy az ADBS könyvtárszakmai szervezet és a lehetséges alvállalkozók köre egyaránt könyvtárosoknak szóló kiszervezési tanfolyam szervezésébe kezdett.¹⁰

Idehaza további kutatási irány lehet a hazai közszférabeli és könyvtári kiszervezési tapasztalatok összegyűjtése, értékelése és megosztása, mely hozzájárulhat a kezdeményező attitűd fejlődéséhez.

Összefoglalás

A közkönyvtárak szolgáltatás-szintjét növelő kiszervezés módszere nem túlságosan ismert (illetve kevéssé tudatosult) Magyarországon. A megyei könyvtárak vezetői véleménye szerint költséges eljárás a kiszervezés. Nem vennék igénybe könyvtári szolgáltatások területén. A leginkább kiszervezett tevékenységek a dokumentumok és bibliográfiai rekordok beszerzése, az integrált könyvtári szoftverek szolgáltatása, az épületfenntartás és karbantartás, digitalizálás, valamint a büfé. Kívánatos, hogy a szakmabeli vezetők megismerkedjenek a kiszervezés lehetőségeivel és módszertanával, hogy eredményesen alkalmazzák azt a racionalizálás, szolgáltatás-pozicionálás és innováció eszközeként.