Előadás, Zenta, 2005. ápr. 15.

Interjú az előadókkal: Gruik Ibolya: Gólyaláb a könyvtárban — szakemberek a könyvtár és a könyvtáros szerepéről. Magyar Szó, 2005. április 25.

Sok minden átértékelődött az elmúlt egy-két évtizedben. Nem kivétel ez alól a könyvtár, illetve a könyvtáros sem. A megváltozott körülmények állandó megújulásra kényszerítik a könyvtárban dolgozókat, hiszen enélkül nincs előrelépés. A mindennapi tájékozódás szempontjából nagyon fontosak azok az ismeretek, amelyek ezeknek a szakembereknek a birtokában vannak. A Dániában földolgozott felmérés alapján (71 ország adatait használták fel, köztük a magyarországiakat is) megállapítható, hogy az internet és az alternatív tájékoztatási formák egyre nagyobb teret hódítanak, a könyvtárak szerepe pedig leértékelődött, visszaesett. Ahogy Czupi Gyula, a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár igazgatója fogalmazott, a könyvtárosok feladata, az új körülményeket figyelembe véve, hogy segítsék az embereket a világban, ehhez azonban meg kell erősíteni őket a saját értékeikben való hitükben. Többek között erről volt szó a Vajdasági Magyar Könyvtárosok szakmai tanácskozásán, amelyet nemrégiben tartottak Zentán. A Kapocs Könyvtári Csoport szervezésében megrendezett találkozónak, a fönt említett előadó mellett, vendége volt Mikulás Gábor információs és PR-tanácsadó is.

• Miben változott a könyvtárak és a könyvtáros szerepe?
Cz. Gy.: – Technikailag a legfontosabb változás, hogy bekerült a számítógép és az internet a könyvtárakba. De ennél sokkal fontosabb az a szemlélet, amely azt tartja, hogy a olvasók igényei szerint szervezzük a szolgáltatásainkat, az embereket pedig tanítsuk meg arra, hogy az információ nélkülözhetetlen a mindennapi életben. Az információval dolgozó pedig fontos figurája egy város életének.

• Milyen módszereket ismernek, amelyek alkalmasak arra, hogy megváltoztassák azt a szemléletet, ami régóta szinte semmit sem változott?
M. G.: – A kultúra nagyon lassan változik. Változtatási lehetősége leginkább az idő. Ezt egy kicsit lehet sürgetni példamutatással, saját eredmények felmutatásával. Ha Nagykanizsán meg tudták csinálni az ottani könyvtárosok, akkor elképzelhető, hogy mások is képesek a változásra. A kommunikációnak jelentős szerepe van ebben, tehát fontos, hogy beszámoljunk a sikerekről, de ugyanúgy a kudarcokról is. Így érkezünk el a tanulás módszertanához.
Cz. Gy.: – Nálunk a késztetést az jelentette, hogy új épületbe költöztünk, és ennek kapcsán újragondolhattuk összes tevékenységünket. De egyébként azt gondolom, hogy a változást kikényszeríti az élet. Tehát azt a fajta intézménytípust, amelyik nem képes a jelenben jól hasznosulni, nem támogatja a fönntartó. Magyarán, nem kap pénzt a költségvetésből. Nekünk nap mint nap bizonyítani kell működésünk fontosságát, és ez kényszerítő erő.

• Az előadására gólyalábat hozott. Mi a kapcsolat a könyvtár és a gólyaláb között?
Cz. Gy.: – Lehetne ez más eszköz is. Arra próbáltam ezzel felhívni a figyelmet, hogy a könyvtárról nemcsak az az egy kép létezhet az emberek fejében, ami kialakult hosszú idők során. A könyvtár sok minden más is lehet, és ennek talán szimbóluma lehetne a gólyaláb. Nagyon szerencsétlennek tartom, amikor ránk akarják tukmálni, hogy széplelkű irodalombarátok vagyunk, holott mi igazából információ-gazdálkodók vagyunk. Nagyon szeretjük persze az irodalmat, de a jogot és a szociális munkát is.

• Milyen a mai könyvtáros, és milyenné kellene formálni?
M. G.: – Ezzel kapcsolatban nem készült tudományos felmérés Magyarországon, de sok jelből arra lehet következtetni, hogy a hatalmi távolság igen nagy. Tehát tartunk a hatalomtól, félünk tőle, nehezen értünk szót vele, és elviseljük a hektikus viselkedését. Ezt egyébként könnyen felmérheti bárki: menyi időbe telik, míg egy beosztott lenyomja a főnöke kilincsét. Alacsony az individualizmus a könyvtárak területén, nem a szolgáltatásukra büszkék, hanem, ha igen, akkor elsősorban saját magukra. Ezt viszont az olvasók nem tudják értékelni. Nagyon bizonytalanságkerülők, ami azt jelenti, félnek a változástól. Aki pedig fél a változástól, az hajlamos elfogadni egy állapotot. Nem jellemző a magyar könyvtárosokra a kísérletezés. Túl nagy hangsúlyt fordítanak a hosszú távú befektetésekre, keveset figyelnek arra, hogy a jelen használóinak milyenek az igényei. Folyamatban gondolkodnak, ahelyett, hogy a célokat markánsabban megfogalmaznák. Márpedig, ha homályosak a célkitűzések, akkor ezeknek a céloknak az elérése is bizonytalanná válik.

• A határon túli magyar könyvtárosokra is vonatkozik mindez, amit elmondtak?
Cz. Gy.: – Azt gondolom, igen. Ahogy beletartoznak a könyvtárak mint intézmények a magyar kultúrába, úgy beletartoznak ebbe a folyamatba is. A könyvtárosok pedig részei ennek az egésznek. Sok mindent tehetünk ebben az ügyben. Példaként olyant említenék, amiben mi készen állunk, hogy segítsünk. A magyarországi könyvtárak a saját anyaguk digitalizálása során tekintettel lehetnének a határon túli magyarokra, mert sokszor – a határok változása miatt – azokon a területeken található, amire szükségük van. De abban is gondolkodhatunk, hogy a kialakuló szolgáltatásainkhoz közvetlenül kapcsolódhassanak az internetről a határon túli könyvtárak.
M. G.: – Nagyon fontosnak tartom a határok lebontását – leginkább a fejekben. Ez megnyilvánulhat abban, hogy a különböző országokban levő hasonló célú könyvtárosok ugyanazoknak a szakmai szervezeteknek is teljes jogú tagjai lehessenek. Fontos lenne az információáramlás. Mert például annak, hogy Magyarkanizsán új könyvtár nyílt, Magyarországon is tudnánk örülni, ha hírt kapnánk róla.

• Milyen könyvtárat és könyvtárost szeretnének az olvasók?
Cz. Gy.: – Nem tudjuk pontosan, de az igényekből azért kirajzolható. Olyan könyvtárat és könyvtárost szeretnének, akik ügyeikben, témáikban segítséget tudnak nyújtani, vagy úgy, hogy tanácsot adnak, vagy úgy, hogy elkalauzolják őket ahhoz az irodalomhoz, ahhoz a honlaphoz, ahhoz a folyóiratcikkhez, amely választ ad. Hogy erre felkészültek legyünk, profi módon ismernünk kell mindazokat az eszközöket, amelyek ehhez vezetnek. És pontos ismeretünknek kell lennie arról, hogy milyen a szerkezete a mai tudásnak. Talán ez ma a könyvtáros legfontosabb feladata.
M. G.: – Ahogy látom, az olvasóknak nem kell könyvtár alapvetően. Illetve kell, ha ezek segítenek az olvasó saját információ- és tudásigényének kielégítésében. Ebben az esetben természetesen szüksége van könyvtárra, és ekkor a könyvtárosnak a használói igényeket kell abszolút módon szem előtt tartania.