"A fiatalabb korosztályban nem tudott kiválasztódni egy kreatív, alkotó, szakmai közgondolkodást és tudást erősítő réteg."
Neuralgikus pontok a szakkönyvtárügy működésében / Horváth Tibor. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás (1989) 11 http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=3152&issue_id=396

Nuridsány Judit: Információbróker — az információ szakiparosa. Beszélgetés Mikulás Gáborral, a Magyar Információbrókerek Egyesülete (MIBE) elnökével

BOSS Magazin, 2004. május, p. 16-18; utánközlés: Kontrolling Hírlevél, 2004. júl. 15.
a szerző engedélyével közölve, leadott változat

Az angolban “független információs szakembernek” (independent information professional) aposztrofálják őket, ám nálunk német hatásra az információbróker terjedt el. Döntéselőkészítést támogató, testre szabott információt kínáló szakember, aki képes az információt felderíteni, megszerezni, és azt tudássá alakítani – mondhatjuk egyszerűen az információbrókerről. Magyarországon sokan vannak, akik nem tartják magukat információbrókernek, de nagyon hasonló munkát végeznek; legyenek például üzleti hírszerzők, marketing-tanácsadók avagy könyvtárosok.

N. J.: Miért lehet fontos ma az információbróker a XXI. század fordulóján, amikor a fejlett informatikai rendszerekkel otthonunkban is olyan adat, információ és tudásalapanyag halmozódik fel és válik minden pillanatban elérhetővé, amit régen elképzelni sem tudtunk?

M. G.: A megfelelő, releváns információ beszerzése erőforrás igényes és speciális menedzsmentet, szakértelmet és felkészültséget igényel. Ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik az információbróker, és abban segít, hogy a vezető további érdemi feladataira koncentrálhasson.

N. J.: Mikulás Gábor a Boss Magazin olvasói számára a magazin Információbróker-mellékleteinek (2001. november, 2002. november, 2003. október) szerkesztőjeként és szerzőjeként mutatkozott be. Neve számtalan cikkének, tanulmányának, előadásának és szakmai szervezői tevékenységének köszönhetően mára összeforrt az információbróker kifejezéssel. De hogyan is indult pályája?

M.G.: Alapvégzettségem informatikus könyvtáros, hallgatóként szakmai gyakorlatomat Németországban és Hollandiában végeztem. Magyarországon a 80-as évektől a könyvtári és az információs szakma is egyre nagyobb figyelem fordul a menedzsment és a menedzsment-ismeretek felé. Barátommal, Mark Deckerssel 1991-ben a hollandiai Deventerben egy-egy korsó sör mellett elhatároztuk, hogy együtt írunk szakdolgozatot a könyvtári menedzsmentről. Elhatározásunkat tett követte, és projektünket, amelyet a TEMPUS is támogatott, 1992-ben a legjobb szakdolgozatnak járó IJselland-díjjal jutalmazták (a hazai megmérettetésben a dolgozat a futottak még kategóriáig jutott). Ezen opuszra épült az 1995-ben a “Bevezetés a könyvtári menedzsmentbe” majd következő három év alatt szerzett tapasztalatok és kutatómunka alapján 1999-ben a „Menedzsment – Bevezetés 7 vetetői teszttel és 222 információs és könyvtári példával” című könyv.

N. J.: Ilyen ígéretes start után tárt karokkal várta a szakma?

M.G.: Senki nem próféta saját hazájában. A német és holland gyakorlat után, illetve később más, hatékony információgazdasággal bíró országokból hazatérve nagy kihívást jelentettek számomra a hazai könyvtári mindennapok. Végülis köszönettel is tartozom azoknak a feletteseknek, akik hatására öt könyvtári év után kiléptem e rendszerből, hiszen azon belül aligha tanulhattam volna pr-t, vagy építhettem volna ISO 9000-es minőségirányítási rendszereket, mely ismereteket ma jól tudok használni. És aligha válhattam volna független információs tanácsadóvá. Belső és külső nézőponttal egyaránt rendelkezve jobban látom a rendszert, és – paradox módon – így, kívülről jobban tudom segíteni. Vannak könyvtárak, amelyek felkérnek előadásokat, tréninget tartani, és néhány kiváló kollégával heti elektronikus hírlevelet is szerkesztünk “KIT Hírlevél” címmel könyvtárosoknak és információs szakembereknek –– melynek célja a szakma erjedési folyamatainak katalizálása. Talán előbb-utóbb sikerül belülről is hozzájárulni a hazai információs rendszer fejlesztéséhez.

N.J.: Hogyan vált információbrókerré?

M.G.: Tanárom, Szepesváry Tamás hatására hallgatóként is többször gondolkodtam azon, hogy miként lehetne másokat testreszabott információval hatékonyan segíteni. A Benedict School által indított első információbróker-tanfolyamon azért vettem részt, mert fontosnak tartottam addig megszerzett információs és könyvtári ismereteim fejlesztését. A következő tanfolyamokon már én is oktató voltam, illetve szakmai felelős. Azóta vannak „magán-távhallgatóim” is.

N.J.: Mit lehet tudni az információbróker szakma múltjáról?

M.G.: Az Egyesült Államokban kezdetben könyvtárosok, és inkább hölgyek választották ezt a szakmát. A szakma kiemelkedő képviselői is hölgyek; mint Sue Rugge, vagy Mary Ellen Bates. Ma már nem mondható, hogy az infobrókerek túlnyomó többsége nő, vagy hogy könyvtáros gyökerűek; számos szakma képviselőit megtaláljuk közöttük. Úgy tűnik tehát, hogy a testreszabott információ szolgáltatásában a könyvtárosokat gyorsan kiszorították más szakmák képviselői. Voltak olyan könyvtárosok, akik a hetvenes—nyolcvanas években a nagy elektronikus adatbázisok szakavatott profilszerkesztői voltak, idehaza például az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtárban, vagy a Veszprémi Egyetem könyvtárában, akik térítésért információt kerestek például a Dialog, az STN vagy a Dervent adatbázisaiban. A nyolcvanas évek végétől e munka alábbhagyott, ugyanis ma már elvileg bárki hozzáférhet bárhonnan e hatalmas adatvagyonokhoz, mármint az, aki fizet is értük.

N.J.: Milyen ma a kapcsolat Magyarországon az információbrókerek és a könyvtárosok között?

M.G.: Korábbi pályatársaim értékeit látva sajnálom, hogy annak ellenére, hogy az információs és tudásgazdaságban nagy szükség lenne tapasztalataikra, a legtöbben nem kívánnak másfajta, használó-orientáltabb gondolkodásra átállni, teljesen testreszabott szolgáltatást kínálni, és erre a megőrzésre és reprezentálásra fókuszáló országos stratégiák is ellenösztönzik őket. A változást sajnos leginkább retorikai szinten élik meg, pedig ez egyáltalán nem lenne szükségszerű. Majd’ két évtizeddel ezelőtt Dániában a közszféra karcsúsításakor úgy vetődött fel a kérdés, hogy elbocsátják a könyvtárosok egy részét, vagy kitermelik saját bérüket. Nos, sokan az utóbbit választották, így most a könyvtárak rendelkeznek hatékony, térítéses információt szolgáltató részlegekkel – mindenki örömére. Idehaza úgy tűnik, hogy az alkalmazkodóképesség gyengesége miatt az információipar nem a könyvtárosokra, hanem kevesebb tapasztalattal, talán kisebb látókörrel rendelkező, de üzleti gondolkodású emberekre épül. Sőt, szép számmal található arra is friss példa, hogy állami pénzből a szintén költségvetésileg támogatott könyvtári rendszert kikerülő csatornák épülnek (pl. EU-jogszabályok, kormányzati információ továbbítása, könyvtáraktól független elektronikus hozzáférési pontok stb.), tovább súlytalanítva a rendszert. További gond, hogy az üzleti és a közszféra között alig van átjárás: az üzlet oldaláról a könyvelői szemlélet – azaz hogyan számoljuk el az információs infrastruktúra fejlesztésének támogatását –, a közszféra esetében az arisztokratizmus jelent akadályt.

N.J.: Hol helyezkedik el az információbróker a döntéshozók információellátásában?

M.G.: Az információbróker – a könyvtárral szemben – megengedheti magának azt a luxust, hogy egyetlen végfelhasználót, a megrendelőt, szolgáljon ki személyre szabottan. A titkárnőnél jóval nagyobb szakmai és infrastrukturális bázissal rendelkezik a specifikus információk felkutatására és megfelelő formában tálalására. Képes értéknövelt információ nyújtására rugalmasabb keretek között, mint egy tanácsadó cég. Bizalmas feladatokkal bízható meg, mint egy magán „információnyomozó”. A szervezet egészét tekintve dolgozhat a CEO számára, például stratégiai háttér-információk megszerzése céljából, a kontrollingosnak benchmark-adatokat kutathat fel, a beszerzőnek beszerzési forrásokat kutathat fel és minősíthet, a marketinges számára iparági felméréshez nyújthat hasznos adatokat, a hr-esnek best practice-t kutathat, és lehetne még sorolni.

N.J.: Elsősorban melyik vezetői réteg számára lehet fontos az információbróker munkája?

M.G.: A megbízásokat leginkább a cégek felső vezetőitől kapom. Ám ez egyáltalán nem törvényszerű. Megbízó lehet bárki, aki döntést készít elő, vagy folyamatosan szeretne adott témában tájékozott lenni, és számára vagy cége számára túl költséges vagy lassú lenne az információkeresés. Ilyenkor bízza meg az információkeresés szakemberét, van, mikor egyedi keresésre, van, mikor folyamatos témafigyelésre.

N.J.: Milyen területeken mozog az információbróker?

M.G.: Az információbrókerség esernyőfogalom; mely „alá” több tevékenység is beférhet. Ilyenek lehetnek: tudásmenedzsment, adatbányászat, versenytársfigyelés, trendfigyelés, iparjogvédelmi (szabadalmi, védjegy, formatervezési minta, használati minta stb.) információ, marketinginformáció-szolgáltatás, informetria vagy webmetria, issues management. E felsorolás folytatható, ugyanakkor megjegyzendő, hogy ez az információbrókerség felőli megközelítést tükrözi, és nem zárja ki, hogy a felsorolt diszciplínák ettől eltérő besorolást határozzanak meg. Mindebből azonban az sem következik, hogy ezekhez mind jól értene az információbróker. Inkább a szakosodás, illetve összetettebb projektekben való együttműködés, munkamegosztás a jellemző. A Magyar Információbrókerek Egyesületének (MIBE) ilyen kapcsolatok ösztönzése az egyik fő feladata.

N.J.: Miből áll konkrétan az információbróker tevékenysége?

M.G.: Egy átlagos információs megbízás esetén minél jobban meg kell ismernem az ügyfél kérdését, és kérdezése célját. Nem azért, mert túlzottan kíváncsi természet vagyok, hanem mert a sokszor töredékes a kérdés. Nemrégiben az ügyfélkapcsolati menedzsment (CRM) speciális eseteire kellett példákat keresnem, melyre jó esetleírások csak az ügyfél alapos kikérdezése után adható. Szintén a közelmúlt „terméke” volt, hogy a mangó növényen megtalálható atkákról szóló szakirodalmat kellett felkutatnom. Ehhez nyilván fontos tudnom, hogy az eredeti spanyol nyelvű cikkek megfelelőek-e, kellenek-e ábrák, fényképek a jószágokról, vagy hogy a hagyományos vagy ökológiai védekezésre utaló írásokat keressem. A kutató ugyanis alapesetben nem örül a 20-30 darab számára ismeretlen nyelvű és vegyes tartalmú cikknek; csak arra a két-háromra kíváncsi, amely a számára fontos információt tartalmazza.

Más projektekben azonosítanom kell a terület szakértőit, és telefonon meg kell kérdeznem őket. Ilyen volt, amikor a burgonyaszirom EU-ban használatos csomagolásáról kérdeztek, tudniillik, hogy van-e rá külön előírás. A szakemberek közvetlen megkérdezése általában gyorsabb is, megkímél a sokszor idegen nyelvű joganyag átolvasásától. Természetesen mindkét esetben az esetleges ellentmondások kiszűrése, dokumentálása mellett fel kell tüntetnem a begyűjtött információ forrását, hogy megrendelőm lássa: az autentikus, visszakereshető forrást kutattam fel. Hasonló volt a helyzet speciális üvegipari kemencék gyártóinak felkutatása esetében.
Elektronikus adatbázisokban szintén rendszeresen kell keresnem. Ezek egy része térítésmentes, mások igen borsos árat is kérnek a lekérdezésért. Így a tipikus keresésnél több forrást szoktam igénybe venni. Speciális keresőket is használok, hogy a web lehető legnagyobb részét érjem el, ugyanakkor a keresés minél pontosabb és kevésbé szemetes legyen.

N.J.: Tettek-e már fel Önnek meghökkentő kérdést, vagy olyat, amit visszautasított valamilyen okból?

M.G.: Olyan fordult elő, hogy úgy ítéltem meg, az adott kérdésre nem fogok tudni válaszolni. Ezt előre közöltem megbízómmal, hiszen nem kelthetek benne alaptalan reményeket. Arra szerződök, hogy legjobb tudásom szerint minden lehetséges forrást felkutatok. Hogy létezik-e egy bizonyos információ, arra nem lehet garanciát vállalni. Az eredmény mellett a keresésről feljegyzést készítek, amelyet megrendelő rendelkezésére bocsátok.

N.J.: Hogyan jut eszébe egy döntéshozónak, hogy információbrókert alkalmazzon?

M.G.: Magyarországon egyelőre még kevésbé fordul elő, ám a nyugati trendeket figyelve nincs ok az aggodalomra. Ügyfeleim olyan vállalkozásokat képviselnek, amelyek saját bőrükön tapasztalták meg a testreszabott információ értékét és a megszerzésére fordított energiákat is. Így nekik nem szükséges hosszasan bizonygatni az információbróker szolgáltatásának értékét. A megbízásokhoz általában személyes kapcsolatokon keresztül jutok, ami jól mutatja a tevékenység bizalmi jellegét. Többen próbálkoztak internetes közvetítéssel, de ez egyedi, testreszabott szolgáltatás esetén aligha járható út.

N.J.: A magánnyomózókkal kapcsolatban megszoktuk a filmekben, hogy nem finnyásak az eszközök tekintetében. Hogy áll ezzel az információbróker?

M.G.: Egyszerűen nincs szükségünk arra, hogy üzleti titkot képező információforrásokban vájkáljunk – ami természetesen amellett, hogy törvénybe ütközne, bizalmatlanságot is szülne. Kedvenc példám a „Vadászat a Vörös Októberre” című regény szerzője, Tom Clancy, aki alaposan felkeltette könyvével a CIA érdeklődését. Azután érdeklődtek, hogy milyen forrásokból állította össze a majdnem valósághű technikai és katonai adatok halmazát. Az író kifejtette: csupán a bárki által elérhető, előfizethető, szakkönyvtárban megtalálható dokumentumokra támaszkodott, és ezekből vont le következtetéseket.

N.J.: A könyvtáros „szétszórja” az információt célközösségének, az információbróker megrendelőjének viszont általában érdeke, hogy ne tudódjon ki, mire kíváncsi. Leinformálható-e az információbróker megbízhatósága?

M.G.: Természetesen; a referenciák nálunk is sokat számítanak. A MIBE által is elfogadott etikai kódex szerint is kötelesek vagyunk felhívni leendő ügyfeleink figyelmét az esetleg felmerülő összeférhetetlenségekre.

N.J.: Május elsejétől teljes jogú tagjai leszünk az Európai Uniónak. Milyen tapasztalatokkal rendelkezik az EU-s információkkal kapcsolatban, milyen témakörökben keresték meg, ill. van-e speciális kérdéskör amivel rendszeresen foglalkoznak?

M.G.: A hazai illetve regionális nagyvállalatokat olyan lobbizási információszolgáltatás is érdekli, mely a magyar és az EU-s még előkészítési szakaszban lévő joganyagról kínál témafigyelést — mint folyamatos szolgáltatás. Emellett a megrendelők visszamenőlegesen is igyekeznek tájékozódni: a korábbi törvényhozási folyamatban a különféle érdekcsoportok jellemzően hogyan viselkedtek. Ebből várható döntéseket tudnak előrejelezni, továbbá fontos lobbizási irányokat, módszereket tudnak maguk számára megtervezni.

N.J.: Eddigi válaszaiból is kitűnik, hogy folyamatosan új kihívásokat keres. Mi foglalkoztatja mostanában?

M.G.: Újabban egy megrendelőmmel közösen szövegbányászati projekten dolgozunk. A cég – TEXTlab – olyan keresőprofilokat állít be, amelyek képesek sok ezer cikket „átolvasni”, és automatikusan kiszedni belőlük a megrendelő számára fontos adatelemeket, majd a kívánt formátumba, például táblázatba helyezni az adatokat eredetileg szövegesen tartalmazó szöveget. E megoldás segít a rendszeres sajtófigyelésben, ám az egyedi kérdések megválaszolása feltehetően továbbra is kézi munka lesz.
A szövegbányászat – ha tetszik – összetettebb az adatbányászatnál, egyben közelebb is van a rejtett közlések felderítésében. Most végzett PhD-m keretében egy lépcsővel tovább lépve arra igyekszem választ találni, hogy a szövegeket közlő személy szervezeti–kulturális attitűdjeit hogyan lehet tetten érni.

Hozzászólás