Szerző: Steklács János, tanszékvezető, Kecskeméti Főiskola
Magyar Hírlap (2004, febr. 14-15.) p. 23

Leadott változat; a szerző engedélyével közölve

Hogy Magyarország átlagon aluli teljesítményt mutatott a PISA 2000 felmérés mindhárom szegmensében (szövegértés, matematika és természettudományok), az önmagában még nem nagy baj. A kérdés inkább az, hogy sikerül-e magunkhoz és másokhoz képes is javulást elérni. Éppen ezért nem érdektelen tanulmányozni a sikeres teljesítők módszereit.

A Nemzetközi Olvasástársaság (IRA) a közelmúltban tartotta a Kréta szigetén az európai nemzeti olvasástársaságok vezetőinek találkozóját, ahol a legnagyobb érdeklődés Paula Malin beszámolóját kísérte: a PISA finn sikerének okait részletezte a Finn Olvasástársaság (FinRA) 13 pontja által. Az előadó ebben foglalta össze a szövegértésben elért kitűnő eredmények legfontosabb okait (a pontokat ld. a keretben).

Néhány ok, amiért a finnek olyan jók a szövegértésben

1. A finn iskolák egymáshoz hasonló színvonalúak, nincsenek gyenge iskolák.
2. Az iskolák működésében és mindennapi életükben is minimálisak a különbségek.
3. 15 éves korukig a diákok ugyanabba az iskolába járnak, csak ezután választanak másik oktatási intézményt.
4. Nagy az érdeklődés az olvasás iránt, különösen a lányok között. A fiatalok rendszeresen olvasnak újságokat, amelyekre a legtöbb családban előfizetnek. Csak a legkisebbeknek szóló televíziós programokat szinkronizálják, a többi feliratos.
5. A gyenge olvasó gyerekekre fokozattan ügyelnek, nem hagyják lemaradni őket az iskolákban.
6. A speciális oktatás nagyon hatékony. Az elsőtől a kilencedik osztályig gyerekek minden iskolában részesülhetnek speciális oktatásban az írás, olvasás, kiejtési és nyelvi problémák területén. Az angolt és a matematikát kis csoportokban vagy egyedül is tanulhatják. Ha szükséges, néhány diáknak olyan egyénre szabott tantervet készítenek akár több tárgyból is, amely a tanulókat saját képességükhöz igazodva fejleszti.
7. A számítógép ésszerű használatával javul a fiúk olvasási képessége (nem pedig romlik).
8. A könyvtári hálózat (akár könyvtárbusz is) hatékonyan működik, ezek használatára az iskolában felkészítik a diákokat.
9. Minden nap ingyenes meleg ételt kapnak a gyerekek az iskolákban.
10. A gyerekek fejlődését a terhességtől kezdve iskolába kerülésükig több szempontból is figyelemmel kísérik, így korán felfedezik az olvasási nehézségekre utaló figyelmeztető jeleket.
11. Betegség vagy különböző vizsgálatok esetén iskolai védőnő áll rendelkezésre (pl. szemvizsgálat). Térítésmentes orvosi vizsgálatokat évente legalább háromszor tartanak.
12. Az iskolapszichológus szintén térítésmentesen áll a gyerekek rendelkezésére.
13. A gyerekek képességeit ötéves korukban vizsgálják, szükség esetén az iskola megkezdése előtt is ingyenes speciális fejlesztési programot kínálnak számukra.

Először az iskolák homogenitásának kérdésén érdemes elgondolkozni. A PISA-hoz hasonló hazai felmérések adták tudtunkra a kilencvenes évek elején, hogy a településtípusok nagyban befolyásolják az olvasás megértésében az eredményt: a budapesti gyerekek évről évre jobb, a kistelepüléseken élők pedig egyre gyengébb eredményeket nyújtanak, miközben az egész országban romlott a helyzet e téren. Szerencsére a romlás a múlt évtized második felére tompulni látszott.

A magyar közoktatás elmúlt másfél évtizede számos bizonytalanságot okozott a szülőkben és gyerekekben egyaránt a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok tekintetében. A finn állásfoglalás harmadik pontja, mely fontosnak tartja, hogy a gyerekek hosszú ideig egy iskolába járjanak, ezért lehet tanulságos. A magyar iskolarendszert tekintve az is problematikus, hogy a felső tagozatba lépő gyerekekkel szemben támasztott követelményei a tanulás szempontjából radikálisan (és véleményem szerint indokolatlanul) megváltoznak. Az olvasás-íráspedagógia megszűnik az ötödik osztálytól, és ezzel együtt természetesen a szövegértés tanítása is.

Az olvasás iránti érdeklődés szintje nemzeti sajátosság (Európában északabbra többet, délebbre többnyire kevesebbet olvasnak), ám a háttérben óriási szerepe van az anyanyelvi nevelés célrendszerének, gyakorlatának. Hiszen ha az iskoláskorban a gyerekek a betűvilágot érdekes, szórakoztató, élményt nyújtó világként ismerik meg, azaz pozitív benyomás éri őket róla, természetes, hogy sokkal inkább válnak olvasóvá, mint ellenkező esetben. A családi háttér döntő fontosságát pedig szinte minden szakirodalom hangsúlyozza. Például: az olvasás, mint gyakran látott szülői tevékenység, vagy az otthon lévő könyvek nagyobb száma.

Tanulságos a televíziós programok, elsősorban a filmek feliratozására vonatkozó megjegyzés. E tekintetben sajnos nálunk szinte kizárólag csak szinkronizált filmek jelennek meg a képernyőn. A feliratozás tökéletes olvasásfejlesztő program lehetne, hiszen a néző motiváltsága és a gyors váltások miatt az olvasásértés mellett kitűnően fejleszti az olvasás tempóját is –, az idegen nyelvek tanulásáról már nem is beszélve. Hasonló lehetőség rejlik a felirattal nézhető DVD-filmek elterjedésében, napjainkban és a közeljövőben.

A PISA-sikerek egyik legfontosabb titka a gondoskodásban, törődésben és figyelemben rejlik. Látható, hogy a finnek nagyon komolyan veszik, hogy mindent megtegyenek azokért a gyerekekért, akik bármilyen nehézséggel küzdenek az olvasás és írás területén. Szintén figyelemre méltó, hogy a gyerekek fejlesztését, majdani sikerességének kovácsolását az iskola több más profilú szervezettel, intézménnyel együttműködve végzi. A siker tehát nemcsak a pedagóguson, hanem a fejlesztőpedagóguson, a pszichológuson, a védőnőn, az ingyenes étkezésre voksoló önkormányzati képviselőkön is múlik, akik a gyermek fejlődését mindannyian megtérülő befektetésnek tekintik.

Paradoxon, hogy a felsoroltak közül éppen azok a tényezők hiányoznak az okok közül, amelyek a hazai olvasáspedagógiai szakirodalom érdeklődésének homlokterében állnak, nevezetesen, az olvasástanítási módszerek hatékonysága, a pedagógusképzés rendszere vagy az anyanyelvi nevelés szemléleti problémái. A sikeresség titka tehát a finn kollégák szerint azokban a háttértényezőkben rejlik, amelyek első látásra talán mellékesnek tűnnek az olvasás-írás képességének szempontjából. Tudnunk kell azonban, hogy a finnek által is említett szempontoknak a kardinális jelentőségét már korábbi felmérések is igazolták, tehát a nem döntő tényezőkről folyó „szakmai” viták jó eséllyel mutatói a tehetetlenségnek.

A felsorakoztatott okok között olvasva elsőként egy átgondolt és — az eredmények szerint — kitűnően működtetett, gondoskodó iskolarendszert ismerhetünk meg Finnországban, amely a központba a gyerekek szükségleteit és igényeit állítja. Az oktatási rendszer szorosan együttműködik a szociális rendszerrel és az egészségüggyel is. Érdemes eltűnődni saját lehetőségeinkről, s megengedni magunknak, hogy az eredményesebbektől tanuljunk; értsünk a szövegből! (További információ: www.jyu.fi/ktl/pisa/publication1.pdf )