Kossuth Rádió, Reggeli krónika, Infokrónika, 2002.12.03. 07:33

Barát József szerkesztő: [www.mibe.info] – ez az Magyar Információbrókerek Egyesületének világhálós címe, ahol még elfogadnak jelentkezéseket jövő hétre tervezett szakmai konferenciájukra. Hogy mi fán terem ez a szakma, arról az egyesület elnökétől, Mikulás Gábortól Bardon Nikolett kért interjút.

Mikulás Gábor, az Információbrókerek Egyesületének elnöke: Az információbróker megrendelői számára az ő problémáik megoldása érdekében információs csomagokat állít össze a legkülönfélébb forrásokból. Van, amikor elektronikus adatbázisból, van, amikor internetről, de leggyakrabban talán telefonon keresztül, tehát emberek interjúvolása által gyűlik össze az a megfelelő információ, ami utána elemzés és tisztítás után a megrendelő elé kerül.

R.: Szeretném megtudni, hogy hány darab vállalat foglalkozik mondjuk számítógép-összeszereléssel? És akkor Önök ennek nekiállnak és összeszedik a megfelelő információkat?

MG: Ez részben megvan bizonyos adatbázisokban, amelyek elérhetők, megvan bizonyos szervezeteknél, tehát minisztériumoknál, szakmai szervezeteknél, az iparággal foglalkozó elemző cégeknél. Ezeket igyekszünk begyűjteni. Nagyon sokszor előfordul, sőt, talán inkább ez a jellemző, hogy a megrendelő olyan adatot szeretne megtudni, vagy olyan információhoz szeretne hozzájutni, ami még nem íratott le. Ilyenkor telefonálnunk kell mindenképpen, föl kell derítenünk, hogy ki az a kulcsszemély, aki az adott információt feltehetően tudja. Gyakorlatilag felgöngyölítjük az információt, az információs forrást, és így állítjuk össze információs elemből azt a tudást, ami a megrendelőnk számára hasznos, illetve versenyelőnyhöz juttatja.

R.: A cégeken kívül magánszemélyek rendelnek-e információt Önöktől?

MG: Igen. Előfordul, hogy magánszemélyek jelentkeznek információért. A gyakoribb az, hogy vállalkozások; kisvállalkozások és nagyobb vállalkozások egyaránt. Magyarországon még nem annyira jellemző, hogy a vállalkozások automatikusan információbróker-szolgáltatáshoz fordulnak, de a nyugat-európai vállalatok esetében ez az arány hatvan-hatvanöt százalék körül van. Tehát hogy valamilyen információbróker-szolgáltatást igénybe vesznek.

R.: Ez azt jelenti, hogy külföldön elterjedt, míg idehaza inkább az a jellemzőbb, hogy odaszól a főnök a titkárnőjének, hogy legyen kedves, derítse ki nekem ezt és ezt?

MG: Mi gyakorlatilag, hogyha az Ön szavával élek, a titkárnőnek ebbéli feladatát tudjuk elvégezni. Kérdés, hogy a titkárnő mennyire képzett az információkeresésben, az adatbázisok használatában. Nagyon nagy a gyanúm, hogy az illető bajba kerülhet akkor, hogyha egy adatbázisnál a visszakereső kérdéseket nem megfelelő módon adja meg, vagy például nem tud megfelelően telefonon keresztül információt gyűjteni, vagy nincs birtokában az információ rendezésének a megfelelő fogásaival. Amit mi csinálunk, jelentős részben a titkárnő is meg tudja csinálni, valószínűleg sokkal drágábban, sokkal nagyobb idő igénybevételével. Az információ pedig a megrendelő számára általában gyorsan kell.