Az elmaradottság legfőbb oka a központi szolgáltatások elmaradottsága.
Neuralgikus pontok a szakkönyvtárügy működésében / Horváth Tibor. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás (1989) 11 http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=3152&issue_id=396

Mi fán terem [az információbróker]?

Szerző: Hrivnák Andrea
Információbróker-melléklet, BOSS, 2002. november p. 46

A szerző engedélyével közölve

Az információbrókernek nincsen munkaköri leírása. Piaci réseket kutat fel és tölt ki rugalmasan. Származása szerint lehet könyvtáros, egy tudomány avatott szakembere, informatikus, és működhet versenytárs-figyelőként, tanácsadóként, adatbányászkén stb. Ilyen szerteágazó tevékenység láttán felmerülhet a kérdés: ők mind információbrókerek? És hogyan lesz valakiből információbróker?

Ez utóbbi kérdésre lényegében két lehetőség kínálkozik: az illető konkrét megbízások kapcsán, esetről-esetre, tapasztalati úton tanulja meg a “szakmát” és annak “fogásait”, illetve rendszerezett, gyakorlatias képzés során megszerzett ismeretek birtokában végzi e munkát. Némelyek vitatják az ilyen képzés – pontosabban a “papír” – szükségességét. Számosan vannak, akik gyakorlatilag információbrókeri tevékenységet végeznek anélkül, hogy magukat így neveznék. Ez is tanúsítja, hogy a megrendelő számára sem az oklevél megléte, sem az elnevezés nem jelenti a biztosítékot az adott kérdés megoldásában. Őt csupán a szolgáltatott információ, tudás gyakorlati hasznosíthatósága érdekli. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a leendő információbróker számára a tapasztalatszerzés idejét lerövidíthetik a képzés során kínált ismeretek. A képzés során gyakorló szakemberek tapasztalatai és kapcsolatai jelentik a legfőbb nyereséget.

Az első információbróker-képzést hazánkban – a németországi anyacég programjának “magyarításával” – a Bénédict School indította 2000. őszén. A 200 órás program kidolgozásakor az iskola abból indult ki, hogy a döntéshozó vezetőket elárasztja a rendelkezésre álló adat mennyisége, miközben nekik “tálalt ismeretek”-re, az átadott tudásra lenne szükségük, nevezetesen információbrókerekre, akik gyorsan és a lehető legkisebb költséggel megszerzik, szelektálják, elemzik, értékelik, értelmezik, szerkesztik és tálalják számukra az új ismereteket (alkalomadtán azt is kitalálják, hogy milyen információra van szükségük).

Nyugaton az információbrókerré válás első állomása lehet információs és könyvtári szakképzésen való részvétel valamely főiskolán, esetleg egyetemen. A leendő könyvtárosok, dokumentátorok és információbrókerek ugyanis egy iskolapadban ülnek. Másik lehetőség, hogy gyakorló szakemberek – kémikusok, jogászok, biológusok vagy éppen marketingesek – tanulják ki a szakmát valamilyen szaktanfolyamon. Így ők természetesen egy-egy szakterület információs hálózatának kiváló ismerői lesznek. Az Egyesült Államokban a nyolcvanas években az információbróker-kurzusok résztvevői döntően könyvtárosok és nők voltak. A kilencvenes évekre megszűnt a nemi és szakmabeli aránytalanság; férfiak és más szakterületek avatott képviselői egyaránt üzleti lehetőséget látnak az információbróker-szakismeretek elsajátításában – írja Rugge Sue a The handbook of the information broker könyvében.

Idehaza a Bénédict School gyakorlatközpontú kurzusán felsőfokú szakképesítéssel rendelkező hallgatóknak ad át olyan társadalmi, gazdasági, menedzsment, marketing és informatikai ismereteket, amelyek segítségével az előzőekben felvázolt munkafolyamatot végig tudják követni, azaz (független) információs szakemberekként tudnak működni a versenyszférában. A képzés során a résztvevők megtanulják és gyakorolják, hogyan kell a stratégiai döntések megalapozásához szükséges információforrásokat felkutatni; az interneten, online és offline adatbázisokban és más forrásokban fellelhető információkat gyorsan, optimális költséggel és tartalmilag a legmagasabb színvonalon felkutatni, feldolgozni és prezentálni.

Az első, 2001. márciusban befejeződött, a versenyszféra számára kidolgozott kurzuson kiderült az is, hogy információ- és tudásmenedzsmentre, információbróker jellegű tevékenységre a non-profit szférában is szükség van. Ezt követően került sor a pedagógusoknak szóló, 90 órás “Információbrókerek a minőségi és hatékony oktatásért” és a könyvtárosoknak szóló 120 órás “A könyvtáros, mint információbróker – térítéses információszolgáltatás a könyvtárakban” című továbbképzési program kidolgozására és akkreditálására. Mindkét akkreditált továbbképzési program ez év őszén indul először.

A második — ma már gyakorlati tapasztalattal is rendelkező — információbróker képző intézmény a Berzsenyi Dániel Főiskola, amely 2001-től indít kétéves információbróker szakirányt a négyéves könyvtáros-képzésen belül. Míg azonban a Benedict School elsősorban a munkatapasztalattal rendelkező, gyakorló szakembereket, az utóbbi inkább a fiatal, leendő szakembereket célozza, és az információbróker tevékenység színterének lényegében a könyvtárat tekinti. Az előbbi tanfolyamára jelentkezők részéről adottnak veszi a keresésekhez szükséges alapvető információs, számítógép-használati illetve részben angol nyelvi ismereteket, a szombathelyi képzés ezt beépítve kínálja. A két intézmény között rendszeres információcsere és együttműködés van.

A Szegedi Tudományegyetem és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvtáros-képzésében is megtalálható az információbrókerség több eleme. Az egri Esterházy Károly Főiskolán a 2002/2003. tanévre informatikus-könyvtáros szakon, távoktatással meghirdetett választható két szakirány egyike az információbróker szakirány. Erről azonban még nincsenek értékelhető ismereteink. Annyi azonban egyértelműnek látszik, hogy ilyen irányú képzésük a szombathelyiével rokon.

Hozzászólás