Édes Anyanyelvünk 20 (1998) 5 p. 12

Nyelvészek és műkedvelők között talán a leggyakrabban visszatérő téma az idegen szavak elburjánzása feletti busongás. Arról, hogy maguk az idegen szavak hogyan (vagy hogyan nem) gyökereznek meg a nyelvünkben, már kevesebb szó esik.

Nemrégiben egy polgárjogot nyerni akaró kifejezés ragadta meg a figyelmemet; ez a szkennelés vagy szkennerelés. Mindkét kifejezés ugyanazt szándékozza kifejezni, nevezetesen a szkenner használatát. Mondatba foglalva: beszkennelnéd nekem ezt a képet? A szkenner (scanner) angol szó, digitális lapolvasót jelent. Abban segíti használóját, hogy nyomtatott vagy filmen lévő szövegből számítógép által értelmezhető adatokat hoz létre, amit aztán tovább lehet manipulálni, azaz igény szerint alakítani, kezelni. Magát a műveletet to scan-nek (ejtsd: tu szken) mondják angolul. Számunkra az a kérdés, hogy a növekvő népszerűségű elektronikai eszköz milyen néven terjed el a magyarban.

Több lehetőség is adódik. Természetesen jó lenne, ha a magyar megfelelője válna közismertté, tehát a szkennerből lapolvasóvá válna. Ez azonban sok jóakarat ellenére nem nagyon valószínű. Ugyanis a berendezés jobban elterjedt már annál, hogy jól irányzott kampánnyal a nevét magyarítani lehessen. Másik gond, hogy a berendezés használatát az angol megfelelőjéhez képest viszonylag körülményesen lehet kifejezni; például: lapolvasót használ(ni). A ’lapolvasni’ vagy ’lapolvasózni’ ugyan egyszerűbb, de elég furcsán hangzik, éppenúgy, mint például a párbeszél. Ez a módszer vált be azonban a telefonál, bútol vagy faxol esetében is (to telephone, to boot, to fax).

Másik lehetőség, hogy az angol kifejezést alakítjuk a magyar hangrendbe és nyelvtani rendszerbe. Így született a szkennelés, ahol a szótő az angol (to) scan, azaz szkennel, és ehhez illesztjük a magyar személyragot, a –(ne)l-t. Ez könnyen kimondható szó, igaz ugyan, hogy a magyarban nem gyakoriak a szk-val kezdődő szavak. Az általunk átvettek között azonban szép számmal akadnak ilyenek, tehát volt már lehetőségünk ízlelgetni őket például a szkarabeuszban, szkunkban stb.

Akad ugyanakkor egy további lehetőség is a magyarításra. A szkenner-használók táborában sokan vannak, akik aligha ismerik a szó etimológiáját, ezért a szkenner-használatot magából a szótőnek tekintett szkennerből képzik így: szkennerel. Itt magához a gépet jelentő szótőhöz tesszük a személyragot, tehát nem az angol ige(tő)höz, mint az előbb.

Kíváncsi vagyok, hogy melyik lehetőség fog elterjedni. Legjobb lenne a lapolvasó – lapolvasóz talán, legvalószínűbb a szkenner – szkennel. Az legutóbbi lehetőség szkenner – szkennerel akkor valósul meg, ha az eszköz nagyon gyorsan terjed el az angolul nem értők körében is. Emellett természetesen igen fontos az is, hogy a hirdetésekben, a szak- és nem szakfolyóiratokban, szórólapokon, gépkezelő füzetkéken milyen kifejezés olvasható.