Magyar Nemzet 61 (1998. december 11.) 290. ’Minőség’ melléklet p. 8

A hazai információs és könyvtári szolgáltatók körében a TQM, azaz a teljeskörű minőségirányítás vált divatos fogalommá az utóbbi években. Ezzel kapcsolatban több hazai publikáció is megjelent a szaksajtóban. A gyakorlati sikerek azonban többnyire váratnak magukra. A TQM ugyanis olyan alapelvek alkalmazását követeli meg, mint például a rendszeres teljesítménymérés, munkatársak következetes bevonása a döntéshozatalba, illetve az ehhez elengedhetetlen formális és informális továbbképzések. Igen sok helyen gondot okoz még annak eldöntése, hogy a könyvtári állomány fizikai növelése vagy a szolgáltatás minőségének folyamatos emelése áll-e előrébb a fontossági sorrendben – e kettő együttes megvalósítása ugyanis (korlátlanul növelhető költségvetési keret hiányában) gyakorlatilag nem reális. A munkatársak – akiken a minőség leginkább múlik – sokszor kiábrándulnak a minőségirányítási projektből, mert a korábbi főnöki reflexek hatására kirekesztve érzik magukat a folyamatokból. Nélkülük, az alapozásból őket kihagyva aligha lesz stabil a minőség bástyája.

A könyvtárakra nem nehezül olyan nyomás, mint a közvetlenül profitérdekelt szervezetekre, hiszen távolról sem áll fenn az a veszély, hogy egy könyvtár ISO-minősítés hiánya miatt veszítsen el ügyfeleket, vagy ne szállhasson ringbe bizonyos pályázati pénzek megszerzéséért. Ugyanakkor van már hazai könyvtár, amely csatasorba állt már a tanúsítás megszerzéséért. A minőségirányítási projekttel rendelkező Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtárban (OMIKK) az ISO 9001-es szabvány bevezetését az motiválja, hogy saját munkájukat kívánják minőségi módon szervezni. Előrelátásuk igen becsülendő, hiszen nincs túl messze az az idő, amikor például egy önkormányzati intézményként működő közkönyvtár előnyösebb helyzetben indulhat EU-támogatásokért a tanúsítás birtokában.

Főleg angolszász, skandináv vagy holland könyvtárak esetében fedezhetünk fel olyan folyamatokat, amelyekben a könyvtárak minőségi szemlélete a jövő igényeit kutatja, és “önként” határoznak meg magukra érvényes szabványokat. Erre példa az angol könyvtáros egyesület (Library Association) Közkönyvtári chartája. A nyilatkozat lényege, hogy a közkönyvtárak felsorolják azokat a szolgáltatásokat, amelyeket az intézmény a felhasználóknak kínál, illetve garantál. A charta szövege könyvtáranként többé-kevésbé módosulhat, de az abban vállaltakat az egyes könyvtárak saját érdekükben szavatolják. Az olvasó az így minősített könyvtárba belépve biztos lehet abban, hogy megfelelő szintű, rendszeresen ellenőrzött színvonalú kiszolgálásban lesz része. Hasonló célúak a szintén brit általános iskolai, középiskolai könyvtárak és információs központok számára írt normatívák. A normatíva-rendszer a szülők tájékoztatására is kínál egy olyan tesztlapot, amely által a vevők – ti. a szülők – megállapíthatják, hogy a gyermekeiknek nyújtott szolgáltatások elérik-e a megkívánt színvonalat. Egyben tájékoztatja őket, hogy az elvárások nem teljesülése esetén milyen fellépési lehetőségekkel élhetnek.

Felsőoktatási könyvtárak normatíva-rendszerére példa az amerikai könyvtáros egyesület (ALA) által 1995-ben ismét kiadott Standard for college libraries, amely nyolc témakörben igazítja el az egyetemi és főiskolai könyvtárakat: misszió és célok, gyűjtemény, a dokumentumok elrendezése, munkatársak, szolgáltatások, könyvtári környezet, adminisztráció, költségvetés. Az irányelv-gyűjtemény egyrészt a könyvtárosok munkáját segíti, másrészt az akkreditáló szervezetek számára nyújt — nem kötelező, de megszívlelendő — alapot.

A holland NBLC könyvtári szervezet 2005-ig szóló, közkönyvtári fejlesztési tervében feladatokat jelölt meg, melyek közül az első meghatározza az állomány, a nyitvatartási idő, a személyzet, az online szolgáltatások stb. minimum-jellemzőit. Így a használó biztosabb lehet abban, hogy meghatározott, állandóan biztosított szintű szolgáltatásokat kap a könyvtárban.

A lehetőségek és tapasztalatok adottak a hazai intézmények számára. A fejlődésben segíthetne a könyvtármenedzserek igyekezetén – és a minőségirányításhoz is nélkülözhetetlen teljes elkötelezettségen – túl a könyvtárakkal és információs központokkal szembeni elvárások növekedése, illetve a formális és informális szakmai továbbképzés színvonalának növekedése.