Egyetlen hét sem múlhat el úgy, hogy a Virgin szóvivője ne jelentene be valamilyen újdonságot.
Kiváló vezetők : rövidítve. In: Korszerű Vezetés 29 (1997) 3 p. 48-56.

Írország, bombariadó idején

Nyomtatásban: Petőfi Népe, 53 (1996. márc. 9.) 59 p. 7

Nemrégiben tíz magyar könyvtáros két hetet töltött Észak-Írországban és Anglia keleti részében. Éppen azokon a napokon jártak a ködös Albionban, és a nyugtalan Belfastban, amikor a londoni bombamerénylet miatt ismét feszültté vált a helyzet. A kecskeméti Mikulás Gábor, a tanítóképző főiskola könyvtárosa így idézi fel a kinti hangulatot:

— Különös volt számunkra az állandó feszültség; az utcákon golyóálló mellényt viselő rendőrök cirkáltak páncélozott kocsikkal, gépfegyverekkel. Mi könyvtármenedzseléssel kapcsolatos előadásokat hallgattunk a belfasti könyvtárakban, s bizony ezeket az előadásokat számtalan alkalommal megzavarták a város felett átdübörgő helikopterek.

 — Más jeleit tapasztalták-e a rendkívüli állapotnak?

— Érdekes módon az egyetemen, ahol természetesen katolikusok és protestánsok vegyesen tanulnak, szinte feltűnően kerülték a merényletet és az egész írországi helyzetet taglaló kérdéseket. Egyszerűen nem beszéltek róla. A járőrök, a fegyverek viszont ott vannak állandó figyelmeztetésként. Belfastot egyébként fal osztja ketté: a peace wall, mely a katolikus és protestáns városrészeket választja el. Jellemző módon a falakkal szomszédos házaknak még az ablakait is befalazták, vagy berácsozták, és a kapun éjszaka senki sem haladhat át. Mindez kísértetiesen emlékeztetett minket a berlini falra. Láttunk hatalmas tűzfalakon falfirkákat is, melyeken a szemben állók üzengettek egymásnak, nem mindig szalonképes szavakkal.

— A tanulmányutat nem zavarta meg rendkívüli esemény?

— Szerencsére nem, bár amikor a város leghíresebb szállodájával szembeni sörözőben üldögéltünk, akol köztudottan a legtöbb bomba robbant, kicsit féltünk, s behúztuk a fejünket. Annak a könyvtárnak az egyik fele, ahol előadásokat hallgattunk, éppen egy IRA-merénylet nyomán égett le korábban. A legelképesztőbb talán mégis az volt, amikor megtudtuk, hogy egy korábban közös temetőből már régen külön temetőbe költöztették a katolikusok és a protestánsok hozzátartozóinak maradványait. Úgy tűnik, ez nem is balkáni találmány…

— A rendkívüli állapottól eltekintve sikeres volt az útjuk?

— Igen, hiszen számos hasznosítható ötlettel gazdagodtunk az élményeken túlmenően. Ezek jelentős részét az új megyei könyvtárnál is hasznosítani lehetne.

– bán

Hozzászólás