Könyvtári Levelező/lap 7 (1995) 10 p. 23-24

1993-ban az általános recesszió miatt Japánban 10 százalékkal csökkentették a költségvetési kiadásokat minden szektorban, így a kórházakban, az öregek otthonaiban, az oktatási intézményekben stb. is. Egy terület azonban kivételt képezett: az iskolai könyvtárak költségvetése változatlan maradt. Persze, nem volt ezt könnyű elérni mondta magyarországi látogatásán Kobayashi Koh, a japán Iskolai Könyvtárosok Szövetségének (Gakko Toshokan Sokuhoban – SLA) elnökségi tagja, az egri vándorgyűlés vendége, akitől az itt következő részletesebb értesüléseket is szereztem.

Kisebb és jobb állomány. A lobbizáson felül gyökeres változásokra volt szűkség az iskolai könyvtárak gyakorlatában. Régebben ugyanis többször próbálták e könyvtárak rossz anyagi helyzetére felhívni a parlamenti képviselők figyelmét. Mire azok elővették a statisztikákat, és azzal érveltek, hogy az iskolai könyvtárak meglehetősen nagy állománnyal rendelkeznek, tehát az iskolai könyvtárosoknak nincs okuk a panaszra. Ekkor az SLA első számú feladatává tette a könyvtárosok felvilágosítását az állomány értékelésének és a tervszerű állományapasztásnak a szükségességéről. Megindult hát egy folyamat, amelynek végére az iskolai könyvtáraknak sikerült megszabadulniuk nagyra duzzadt, értéktelen állományrészeikől, és nyilvánvalóvá vált, hogy a megmaradt, hasznos állomány meglehetősen kicsi, tehát jó alapot szolgáltat a fejlesztési kérésekhez. A képviselők ismételt meghívása ekkor már kedvező eredménnyel végződött.

Az SLA szervezete. Az Iskolai Könyvtárosok Szövetségének (Gakko Toshokan) hatezer tagja van. A központban 12 függetlenített munkatársuk dolgozik, akik az adminisztratív munkákkal foglalkoznak, köztük a négy ún. igazgató is (a gazdasági, a kutatási, a kiadványokért felelős és az általános szervezési feladatokat ellátó igazgató). Mivel ők mindennapi munkájuk során nem tartanak kapcsolatot a diákokkal, 21 részmunkaidősből álló tanácsadó testületre támaszkodnak, amelynek tagjai „civilben” iskolai könyvtárosok, tehát közvetlenül kapcsolatban állnak a tanulókkal.

A tanácsadók felosztják egymás közt a teendőket. Kobayashi Koh feladata például (saját munkaidején felül, heti 20-25 órában), hogy kutatásokat folytasson a hangosolvasással kapcsolatban, és kézikönyveket írjon a könyvtárostanárok számára.

A költségvetés mint visszacsatolás. Az Iskolai Könyvtárosok Szövetsége bevételeit legnagyobbrészt a kiadványaiból szerzi. A kiadványok megrendelői azonosak a tagsággal. A tevékenységeket számbelileg és kiterjedtségüket tekintve is a költségvetés nagysága, tehát a tagok támogatása határozza meg. Ez kiváló visszajelzés a szervezet munkájának eredményességéről. A rendszer önszabályozó: furcsa volna tehát a pénzhiányra panaszkodni.

A tervek között a legfontosabb egy tokiói centrum felépítése, amely majd lehetővé teszi, hogy a szervezet saját és nem bérelt irodában működjék.

Kiadványok. Az Iskolai Könyvtárosok Szövetsége három, különböző célú periodikát is kiad:
Egy tágabb érdeklődésre számot tartó havi folyóiramot jelentet meg, amelyben rövid, sokszor csupán egyoldalas beszámolók olvashatók olyan témákról, mint például: ajánlás az iskolai könyvtárak állományépítéséhez, tudósítás a kobei földrengés által megrongált vagy megsemmisült iskolai könyvtárakról, átfogó tájékoztatás az április elején dolgozni kezdő iskolai könyvtárosok számára, jó tanácsok a számítógépesítéssel kapcsolatban, copyright és személyiségi jogok az iskolai könyvtárban, vagy hogy miként szervezzünk könyvtári felolvasóórákat. A cikkek általában rövidek és lényegre törőek, hogy ne vegyék túlságosan igénybe az olvasó Idejét.

Minden második héten jó könyveket ajánló füzet jelenik meg. (A gyorsaság a piac rugalmas követése érdekében szükséges.) A 24 oldalas, kapocs nélküli lapokból álló kiadvány jelentékeny hányadát ismertetések teszik ki (adataik: szerző, cím, kiadó, ár és annak megjelölése, hogy kinek és miért lehet hasznos a könyv – mindez 3-6 sorban). De nem maradnak el az ajánló füzetből az írói portrék, az interjúk és a könyvtári felmérések eredményei sem.

Évente összesítés jelenik meg az iskolai könyvtáraknak ajánlott jó könyvekről.

A kiadványokban számtalan, fizetett könyvhirdetés is helyet kap. A hirdetők nagy száma a szövetség tekintélyének, befolyásos voltának elismerése. A szervezet a reklámbevételekből a kiadványok előállítási költségeit jelentősen tudja mérsékelni. Természetesen ügyel arra is, hogy a fizetett hirdetések és a szövetség általi könyvajánlások ne legyenek összetéveszthetők.

Aktuális ajánlatok: A szövetségnek vannak alkalomhoz kötődő ajánló kiadványai is. Japánban például elterjedt szukás az iskolákban olvasmányok kijelölése nyári házifeladatként. A kiadók készülnek is erre az alkalomra, munkát adván az SLA-nak, amely a tanárok, a tanítók és a gyerekek tájékoztatására szórólapot jelentet meg.

Az ajánlás és az elismerés pecsétje: Különlegesség az ajánló címke, amelyen nagyjából az áll, hogy ezt a kiadványt a Japán Iskolai könyvtárosok Szövetsége ajánlja. A címke presztizsét, hatását bizonyítja, hogy a kiadók a nagyobb forgalom és bevétel reményében a címkét darabonként vásárolják az SLA-tól.

Szakkönyvek: A szövetség munkatársai könyvet írnak, szerkesztenek és terjesztenek az iskolai könyvtárosok segítésére, például az iskolaikönyvtári törvényről és az általa nyújtott lehetőségekről, vagy a kétfunkciós könyvtárakról. Az SLA könyveinek másik része ún. felvilágosító irodalom az olvasás fontosságáról, a gyerekek olvasásra késztetéséről vagy a gyermekkönyvek értékelésének módszereiről.

Plakátok: Az SLA 2 plakátsorozatot ad közre előfizetők részére. Az egyik sorozat havonta más-más iskolai könyvtárat mutat be látványos, képes formában, hangsúlyozván a helyi sajátosságokat és eredményeket. A plakáton ábrázolt jó gyakorlat ilyen módon ötletet adhat bármelyik más iskolai könyvtár személyzetének, a gyerekeknek és a tanároknak egyaránt.

A másik plakátsorozat témája vegyes. Például fotók segítségével a könyv útja kísérhető figyelemmel a nyomtatástól a könyvtárig, egy másik a tokiói nemzetközi gyermekkönyvtár felépítésének terveit mutatja be, de olyan is akad, amely a csillagképek titkaira hívja fel a középiskolások figyelmét. Ez utóbbin jól megfigyelhető, hogy a hangsúly a természet csodáin van, s az a célja, hogy olvasásra, kutatásra ösztönözze a diákot. A plakát alsó részén néhány könyv fényképe sorakozik, ezekkel a szóba jöhető ismeretterjesztő irodalmat ajánlják. (A plakát tehát távol tartja magát a reklámtól és az egyéb, üzleti célú befolyásoló eszközöktől.) De van olyan plakát is, amely a japán ETO, az NDC vidám grafikával illusztrált, rövidített táblázatait mutatja be.

Az SLA-kiadványok a japán iskolai könyvtárak többségébe eljutnak, a kiadványokat azonban bárki megvásárolhatja. Az ő figyelmük felkeltésére rendszeresen bocsátanak ki szórólapokat és füzetkéket.

1996 nyarán az SLA Saitama Tartományi Szövetsége rendezi meg a japán iskolai könyvtárosok vándorgyűlését. Ezért érdeklődött Kobayashi Koh Egerben az itteni szervezés részletei iránt is. Figyelmét leginkább talán az ragadta meg, hogy a szervezők a jelenlegi könyvtároshallgatókat, tehát a holnap ígéretes szakembereit is csábították a részvételre. A magyar ötlet tehát megihlette a japán szervezet. És a japán szövetség eszméje és tevékenysége a magyar iskolai könyvtárosokat?