Könyvtári Levelező/lap 4 (1992) 7-8 p. 25

A hollandiai Rijkshogeschool IJselland könyvtáros főiskola nagy figyelmet szentel külföldi kapcsolatainak. Egyebek mellett az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtárosképző tanszékeivel is együttműködött már bizonyos projektekben, több-kevesebb sikerrel. A messze földön tapasztalatot szerzett hallgatók és oktatók időről időre beszámolnak élményeikről. Ez történt tavaly is, mikor Mario van Essen és Richard Hampsinck három hónapos magyarországi tartózkodásuk tapasztalatairól tartott sokak figyelmét felkeltő előadást. Ezen többek között említést tettek arról, hogy a legnagyobb magyar könyvtárban az automata(!) lift mellé külön liftes nénit állítanak. Természetesen nem csak ezt jegyezték meg a Széchényi Könyvtárral kapcsolatban, de ez váltotta ki a hallgatóságból a legnagyobb derültséget és csodálkozást. Mindezt azzal állították párhuzamba, hogy az általuk meglátogatott magyarországi könyvtárak többségében pénzhiányra panaszkodtak, még az említett intézményben is. Ezért csodálkoztak a költségek iránti érzékenység hiányán.

Az idén, áprilisban egy főiskolai rendezvényen újfent előadták tapasztalataikat, s ismét megemlítették idézett emléküket. Ennek valósságáról egy másik holland hallgató is meggyőződhetett Budapesten járva: a nemzeti könyvtárba belépve nevetve fedezte fel a liftes nénit. Azt ő is tapasztalta, hogy az ilyesféle, automata üzemmódú készülékek kézi vezérlése több időt vesz igénybe a normálisnál – még ha a liftes nénik magán jellegű rövid elfoglaltságait nem is számítjuk bele. Azt sem firtatta, hogy mennyibe kerül egy liftes néni éves foglalkoztatása, illetve a felvonó megfelelő átprogramozása, hiszen nyilvánvaló a lényeges különbség az utóbbi javára. Inkább azt mondta, hogy ez az apró részlet jól beleillik a magyar könyvtárakról alkotott képébe.

Vajon meddig gondolkozhat így?

*

Ameddig a felvonók és a felvonóhasználók új nemzedéke meg nem születik, illetve fel nem nő. Amíg ugyanis Európa e szögletében a liftes néniknek egyszerre két kézzel kell nyomniuk a gombokat, mivel ha elengedik őket, megáll a masina, és amíg a kezelő nélküli felvonókat naponta tönkre silányítja a fogyatékos műszaki és az őserdei viselkedési kultúra, a liftes nénik alig nélkülözhetők. Senki sem — nép, nemzet sem — ugorhatja át saját árnyékát. Az elmúlt évtizedek (évszázadok?) visszamaradottságain könnyű nevetni — nehezebb, de szebb is segíteni nagy és kis ügyekben-dolgokban egyaránt. Egyébként erre éppen Hollandia szolgáltatott sok szép példát 1920-tól napjainkig — A szerk.