Könyvtári Levelező/lap 4 (1992) 6 p. 16-18

A Hannover város közszolgálati hivatalainak adatait tartalmazó könyvben a városi könyvtár, a Stadtbibliothek bemutatása – természetesen szigorú pontossággal – a főigazgatónővel kezdődik. Az igazgatóhelyettes után a következő megjelölés áll: Personalvertretung (személyzeti képviselet). Ennek a szervnek, a “Personalrat”-nak a képviselőjével, Helga Döring-Kles-szel beszélgettem tanulmányutam egyik délelőttjén. Röviden elmondta szervezetének történetét és feladatait. Az alap az 1918-as Personalgesetz (személyzeti törvény), amely feladatul tűzi ki a munkavállalók jogainak és érdekeinek védelmét az intézmények falain belül. A munkavállalók jogállásuk szerint három csoportba oszthatók: alkalmazott (Angestellte), hivatalnok (Beamte) és dolgozó (Arbeiter).

A három csoport jogvédelmét természetesen különféleképpen látja el.

A tanács vezetőjét a munkavállalók Jelölik, az igazgatónak azonban vétójoga van. Kéthetente tartanak ülést – szigorúan munkaidőn kívül -, ahol megbeszélik a könyvtár Időszerű problémáit; a könyvtárban dolgozók által delegált bizalmiak közösen kidolgozzák javaslatalkat, majd azokat az igazgatóság elé terjesztik. Mostanában a számítógépesítést kísérik rendszeresen figyelemmel. Feladatuk még a tanácsadás (a 270 könyvtári munkavállaló számára) és a jogvédelem. Az utóbbira azért van szükség, hogy a dolgozók bizalommal forduljanak a tanácshoz, a képviselők viszont ne éljenek vissza helyzetükkel. Természetesen előfordul, hogy ezek az elvek nem érvényesülnek maradéktalanul. A munkavállalók egy része például “sóhivatalnak” tartja a Personalratot. Sokszor csak végszükség esetén fordulnak hozzá segítségért.

– Nagyon figyelünk arra, hogy az anyasági törvény, a “Muttergesetz” maradéktalanul érvényesüljön. A gyermekgondozásból visszatérő anyának (vagy apának) ugyanis garantáltan vissza kell kapnia állását, annak e/lenére, hogy a gyakorlatból kiesett.

A városi könyvtárnak külön “sajtóirodája” van (Presseamt), ahol a public relations feladatait is végzik. A Personalrat elnöke ide fordulhat, ha a nyilvánossághoz akar szólni. Ez a hivatal azonban nem feltétlenút továbbít minden információt. Ezért a képviselőnek joga van mindenhova fordulni; a nyilvánosság bármelyik szintjét, illetve médiáját igénybe veheti. Ez a lehetőség megilleti ugyan a többi munkavállalót is, de a dolognak lehet olyan kimenetele is, hogy a munkavállalót elbocsátják. Ezért érdemes betartani a szolgálati utat, vagy pedig nagyon ügyesnek kell lenni.

– Nemrégiben higanymérgezés tüneteit fedezték fel az egyik dolgozón. A mi segítségünk kellett ahhoz, hogy a veszélyforrás megszüntetése érdekében a könyvtár költségvetését módosítsák, és a munkálatokat a lehető leggyorsabban befejezzék.

A Personalrat igyekszik érvényesíteni elképzeléseit a vezetés minden területén. Figyelemmel kíséri a beszerzést, a lakossági igények kielégítésének mértékét. A közelmúltban a legfontosabb akciója egy “ellentanulmány” elkészítése volt. Hannover tartományi főváros önkormányzata a városi könyvtár számára “szakprogramot” állított össze (Fachprogram Stadtbüchereien in Landeshauptstadt Hannover. Schritten zur Stadtentwicklung 44., 1990. jan.). Ez radikális takarékossági program, de teljesen figyelmen kívül hagyja a lakosság művelődési és kikapcsolódási igényeit. Például egy szegényebb negyedben fiókkönyvtárat akarnak megszüntetni a csekély forgalma miatt, pedig éppen ellenkezőleg: fejleszteni kellene. Ezért felemeltük szavunkat, És viszonylag rövid idő alatt fáradságos munkával elkészítettünk egy ellenjavaslatot (Kulturstadt Hannover. Ein Zukunftsplan für die Stadtbüchereien, entworfen und vorgelegt vom Arbeitskreis Büchereikonzept im Zusammenwirken mit der Gewerkschaft ÖTV. Hannover, 1990. márc.). Elég nehéz volt összeállítani, mert minden munkavállaló érdekét figyelembe kellett venni. Nos, ebben a munkában sikerült. Kiadványunk nagy sikert aratott; nagy port vert fel – ha úgy tetszik. Ennek ellenére, sajnos, mára szinte elfelejtették – mondta Döring-Kles asszony.

A két kiadvány külön-külön és egybevetve is igen tanulságos lehet számunkra. A kiindulási helyzet nagyon ismerős: a városi önkormányzat igyekszik meghatározni a könyvtár tevékenységét és mozgásterét, a könyvtárosok viszont saját elképzeléseiket kívánják érvényesíteni, mondván: ők a szakemberek. Érdekes lenne taglalnom a kettő közötti ellentéteket és a problémák megoldására tett eltérő javaslatokat. Csupán azt állapítom meg, hogy a szakszervezet és a Personarat elképzelései jobban részletezettebbek, sokoldalúbbak és a megvalósításhoz több pénzt Igényelnek. (Mindkét kiadvány megtalálható az OSZK-KMK-ban.) Egyébként a városi könyvtár, a “Stabi” munkatársai közül kb. százan tagjai a szakszervezetnek (Öffentliche Dienste, Transport und Verkehr), melynek neve a közelmúltban a németországi sztrájk kapcsán válhatott a magyar olvasó előtt ismertté. Ez a szakszervezet a munkavállalók jogait az intézmény falain kívül Is szem előtt tartja, ahova a Personalrat hatásköre már nem terjed ki.

A központi könyvtár vezetőjével, Jürgen Langéval a könyvtárvezetésről beszélgettem, s miután az általa ismertetett statisztikai adatokból is kiderültek a városi könyvtárhálózat jó teljesítményei, kíváncsi lettem arra is, hogyan nyerte el mostani állását. Jűrgen Lenge válasza:

– Hat év munka után kezdtem Oldenburgban könyvtári tanulmányaimat. Az egyetemen 12 szemeszteren keresztül az elektronikus adatfeldolgozást (EDV) sajátítottam el. Szakdolgozatomat a közművelődési könyvtárakról írtam. Az igazgatói széket szubjektív benyomások segítségével nyertem el.

– Elégedett-e jelenlegi állásával?

– Két és fél éve dolgozom ebben a pozícióban. Elégedettnek mondhatom magamat, eredményeket is fel tudok mutatni. Két gyerekem van, ezért elhatároztam, hogy a kötelező heti 38,5 órán túl nem dolgozom. Munkát sosem viszek haza. Korábban az önkormányzatnál is dolgoztam a várostervezésben, de azután – hogy többet törődhessek a családdal – lemondtam erről.

– Korábban azzal a képpel találkoztam a könyvtárakban, hogy az Igazgató férfi, a beosztottak pedig többnyire a szebbik nem tagjai közül kerülnek ki. Milyen a nemek megoszlása itt, az igazgatóságban?

– A női többség érvényesül. A főigazgató is nő, de a legfőbb munkatársam is. Jobb volna, ha főbb férfi volna, de nem panaszkodhatom: minden kollégámmal – nemre való tekintet nélkül – jól ki tudok jönni.

– Milyen problémái vannak Igazgatóként, milyen feladatokat kell még megoldania a közeljövőben?

– Kár, hogy az irányításom alatt lévő központi könyvtárban nincsen gyerekkönyvtár-részleg. Hiányzik a csak regényeket tartalmazó kisebb gyűjtemény is. Égető azonban a helyhiány ; az új szárny ép/fása még el sem kezdődött. Így nincsen tisztességes szociális helyiség sem, a jelenleg erre a célra szolgáló kissé rideg szobát a munkatársak – érthetően – nem kedvelik. A könyvtárosok közötti kapcsolat alacsony szintje pedig nem kielégítő, visszahat a munkatársak hangulatára, végső soron pedig a munkára. Egyébként a munkatársaknak félévente rendezünk nagy beszélgetést, de 270 ember részére ez igen nehézkes. Ennélfogva baj az Is, hogy noha a ‘vezérkarban’ megfelelő az információ-áramlás, a fiókkönyvtárak körében már aligha mondható elégségesnek.

– Helyettesíthetőnek érzi-e magát?

– Mindinkább azon vagyok, hogy tehermentesítsem magamat. Ezt a kollégák sarkallásával próbálom elérni.

– Az információ egyre drágább. Az ön által vezetett könyvtár a közművelődési funkciók mellett tudományos könyvtárként is működik. Nem gondol a könyvtár által összegyűjtött adatok eladására?

– A kommercializálódás a mi szakmánkba is betört. Akinek sok pénze van, annak az esélyei is nagyobbak. Ha pénzért adnánk az információt, a mi területünkön is ez az igazságtalanság állna elő. A mi feladatunk az, hogy a legszélesebb nyilvánosságot szolgáljuk. Ezért – mint igazgató – a jelszavam: Minden információ mindenkor mindenkinek! Tudom, előbb vagy utóbb rákényszerülünk arra, hogy felrúgjuk ezt az elvet. De remélem, ez minél később következik be – summázta a beszélgetést e ma már konzervatívnak számító nézettel a központi könyvtár vezetője.

(Mikulás Gábor főiskolai hallgató, Budapest)