Az emberek türelmetlenek: nem hajlandók várni az elismerésre és az előmenetelre, most, a jelenben akarnak hatáskört és sikert. Olyan vállalatot keresnek munkahely-ként, ahol kemény követelmények is vannak, de ahol hibákat is elkövethetnek, hiszen csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.
Kiváló vezetők : rövidítve. In: Korszerű Vezetés 29 (1997) 3 p. 48-56.

Tanulmányúton Hannoverben [és Deventerben]

Könyvtáros (1991) 10 p. 611-61

Az ELTE könyvtártudományi tanszékei (egyetemi és főiskolai) decemberben pályázatukkal elnyertek egy TEMPUS-projektet (Trans European Mobility Scheme for University Studies), amely lehetőséget biztosított többek között diákcserére. Két holland hallgató már haza is utazott Deventerbe (IJselland Főiskola), két német hallgató – Ulrike Schramm és Maik Schultz (Hannoveri Főiskola) – pedig most tartózkodik Budapesten. Magyar hallgatók – Péterfi Rita és Mikulás Gábor – áprilisban és májusban látogatták meg a hannoveri és deventeri főiskolákat. Az alábbiakban Mikulás Gábor cikksorozatát közöljük tapasztalatairól.

Tartalom:
Kari könyvtár a Hannoveri Főiskolán
Online irodalomkeresés főiskolai könyvtárban
A Hannoveri Városi Könyvtár
Bejárati szint
Állománygyarapítás

Hannoverben az első héten a főiskola egyik kari könyvtárába kerültem (Fachhochschulenbibliothek Hannover, Bereichsbibliothek Elektrotechnik, Maschinenbau). A hivatalos feladat az volt, hogy a számomra kijelölt könyvtárban dolgozzam. A gyakorlatban azonban erre nemigen volt lehetőség. Egyrészt, mert az egy hét túl kevés arra, hogy egy munkafolyamatot annyira megismerjek, hogy abban felelősséggel – idegen nyelven – megtanuljak dolgozni, másrészt, ha csak bizonyos részfeladattal foglalkozom, akkor nem tudom az egy hét alatt a könyvtár egész tevékeny§égét átlátni. Emellett még az is fontos volt számomra, hogy keddenként bejárjak a főiskola könyvtár tanszékére, hogy az általam eddig alig ismert projektmunkába belekóstoljak. Így az egy hétből már csak négy nap maradt, ami aligha lett volna elég egy “igazi” gyakorlat végzésére.

Kari könyvtár a Hannoveri Főiskolán

Hétfőn reggel tehát bementem a Gépészeti és Elektronikai Kar könyvtárába, amely egyben a főiskola központi könyvtára is, de csak a fenti két kar dokumentumait tartalmazza.

Ferber úr, a könyvtárvezető kedvesen fogadott. Bemutatkozás után körülvezetett birodalmában. Maga a könyvtár a főiskola tömbje mellett foglal helyet; 1990 augusztusában adták át az impozáns, skandináv mintára készült fa-üveg épületet. 640 négyzetméternyi alapterületű (ebből 80 a pinceraktár), két szintes: belülről az üvegfalakon át a szép zöld gyep és fák látszanak, ami nagyon kellemessé teszi a helyben olvasást. Az olvasó- és kölcsönzőtér levegős, az emeletet tartó váz nem tart kapcsolatot az épület külső vázával. A munkatársak dolgozószobái, valamint a szemináriumi termek (2 db) két oldalról szegélyezik a központi olvasótermet. Itt található az állomány döntő többsége. A pincében csak az alig használt dokumentumok (régi monográfiák, folyóiratok) találhatók. Ezekkel kapcsolatban egyébként Ferber úrnak nem sikerült közös nevezőre jutnia a karok vezetőivel: ők azt szeretnék, hogy a szinte már szaktörténeti ismereteket tartalmazó dokumentumok továbbra is az állományban maradjanak; a könyvtárvezető viszont a raktározás magas költségeire, a meglehetősen csekély igénybevételre hivatkozik, és arra, hogy a szintén hannoveri székhelyű Technisches Informationsbibliothek állományában (amely az OMIKK német megfelelője) a kérdéses dokumentumok szintén megtalálhatók.

[Számítógépesítés] Alig két héttel ottlétem előtt kapták meg az EDV-rendszert. Azóta minden könyvtárlátogató a belépéskor kedves hangú levelet kap: “Igen tisztelt N., Kölcsönzési rendszerünket számítógépre állítottuk át, amely Önnek és nekünk is számos előnyt kínál. Ha a kölcsönzéskor megadja könyvtárhasználói számát, megkönnyíti munkánkat. Az Ön könyvtárhasználói száma a következő: xxx. Barátságos üdvözlettel : Fachhochschulenbibliothek Hannover.”

Mielőtt a hallgatók megkapják ezt a lézernyomtatóval előállított, fejléccel ellátott lapot, egy kis cédulát kell kitölteniök, melyre a következő adatok kerülnek: név, lakóhely, státusz, kar, az ún. Matrikelnummer (hallgatói nyilvántartási szám, melyet a tanulmányi hivatal ad), dátum. Kérésemre elmondták, hogy ezeket a cédulákat elzárva tartják, és adatait harmadik személynek nem adják ki – az adatvédelem szabályainak megfelelően. Az automatizálás következő lépcsője, hogy a könyvtári látogatók hitelkártya nagyságú lapot kapnak, amelyen vonalkód foglalja magában a használói számot. A jelzetet tartalmazó vonalkódot a dokumentumok fele már megkapta, s az esetenként 2 x 10 cm hosszúságot elérő vonalsort nem ceruzával, hanem kis kézi scannerrel (lézeres letapogató) pásztázzák. Magát a matricát a főiskola BID-karának könyvtárában (Bibliothekswesen, Information und Dokumentation) állítják elő. Az EDV-rendszer neve BIDONAS; helyi fejlesztésű, funkcióit tekintve nagyjából az általunk ismert ISIS-rendszernek felel meg.

A könyvtár munkatársai (hét fő, közülük ketten felsőfokú végzettségűek – Diplombibliothekar, ketten pedig gyakorlatukat töltő hallgatók, akik fizetség ellenében a régebbi állomány adatait viszik számítógépre, és végzik a selejtezést) lehetőség szerint mindent megtesznek, hogy a könyvtár látogatóit a megfelelő információval a lehető legrövidebb idő alatt ellássák.

Saját maguk érdekében is oktatják a könyvtárlátogatókat (Benutzerschulung = könyvtárhasználati oktatás). Ez részben szórólapok segítségével történik : nyolc különböző van belőlük.

  1.  Általános tájékoztatás – A halványsárga papíron terjesztett, ügyesen összehajtott füzetke sokoldalúan tájékoztatja a könyvtárban először járókat. Telefonregiszter módján lapozható, csak nem betűk, hanem kérdések szerint lehet a füzetet nyitogatni : Hol találod a téged érdeklő könyveket? Hogyan kell beiratkozni? Különböző utak az irodalomhoz. A szerzőt ismered? A címet ismered? Egy megadott témához keresel irodalmat? Hogyan találod meg a polcon a könyveket? Folyóiratokat keresel? Hogyan lehet kölcsönözni? Tudnivalók A-tól Z-ig: javaslatok a beszerzésre, kölcsönzésre, másolás, online-keresés, kölcsönzési határidők, mikrofilm-lapok, szabványok, hosszabbítás, előjegyzés.
  2. AMPRO katalógus (cégeket és azok termékeit ismerteti mikrofilmlapokon).
  3. Kölcsönzés – leírja a hagyományos kölcsönzés mikéntjét.
  4. Könyvtárközi kölcsönzés módja.
  5. Online irodalomkutatási lehetőség – A keresési módszert írja le röviden, közli a díjat és azt is, hogyan lehet a keresésre jelentkezni.
  6. Szabványok – mivel a műszaki karokon gyakran szükség van a szabványleírásokra, ezért a leggyakrabban keresett német ipari szabványok (DIN-Normen) különgyűjteményben kereshetők.
  7. Egyetemi Könyvtár – Műszaki Könyvtár (UB/TIB) – a legnagyobb német műszaki könyvtár, és mivel közel van, a főiskolai könyvtárban meg nem lelhető dokumentumokat ott érdemes keresni.
  8. Folyóiratjegyzék – (Niedersächschische Zeitschriftennachweis – NZN). Az Alsószászországban megjelenő folyóiratokat Göttingenben számítógéppel annotálják, s így online lekérdezhetők az adatai. Ez a lehetőség a kari könyvtárban is megvan.

A fenti szórólapok nemcsak a könyvtáron belül találhatók meg, hanem alkalmanként a főiskola több pontján; azokon a helyeken, ahol a diákok gyakran megfordulnak. Az 1. számot viselő füzetkén kívül mindegyik szórólap A/4es nagyságú, feltűnő színű papírra nyomott. Mindegyik fejlécen természetesen ott van a könyvtár címe és logója.

A szemeszterek kezdetén könyvtárlátogatást is hirdetnek, amelyre csoportosan jelentkeznek az elsőéves hallgatók. Ekkor körülvezetik őket a könyvtárban, és a fentiekről szóban, közvetlenül is tájékozódhatnak.

[Állomány] A Hannoveri Főiskola öt kari könyvtárának összköltségvetése 1990-ben 1 280 000 DM volt. (1989-ben 1 365 000 DM). A karok támogatják a beszerzést: az Elektrotechnikai Kar 56 630, a Gépészeti Kar 47 419 DM-mel – például. A személyi kiadások 490 000 DM-et tesznek ki (1989-ben 417 609 DM). Ferber úr a költségvetés csökkenése ellenére meg van elégedve; még így is többet kapnak könyvtárai, mint általában más főiskolai kari könyvtárak. Az idei beszerzési keret is megengedi azt, hogy a könyvpiac újdonságait és az olvasók által ajánlott irodalmat is beszerezze; sok dokumentum nem egy, hanem adott esetben 3-6 példányban is megtalálható. (A tankönyvek természetesen ennél jóval több példányban vannak meg.) A jelenlegi állomány így viszonylag gyorsan gyarapodik (jelenleg összesen kb. 103 000 dok., ebből 94 000 kötet monográfia, 5000 bekötött folyóirat, és 4000 egyéb média: mikrofilm-lapok, audiovizuális adathordozók, szakdolgozatok stb.). Kb. 500 folyóirat jár (1990). A megfelelő körülmények megteremtésének és a jó menedzsmentnek köszönhetően a kölcsönzések száma folyamatosan és egyre gyorsabban nő (1980-ban kb. 9000, 1985-ben 40 000, 1990-ben 120 000).

A könyvtárak a hallgatók diplomamunkáit is megőrzik. A főiskolán két példányban készülnek, egyik automatikusan a könyvtár számára. (Az egyetemeken esetenként ennél jóval több, akár 60 példányban is készülhet egy szakdolgozat.) Előfordul, hogy az ígéretes munkák készítői megfelelő profilú kiadóhoz fordulnak segítségért. Egyéb esetben is meglehetősen igényes a munkák kivitele: természetesen jó minőségű papírra és szövegszerkesztővel írva, lézernyomtatóval nyomtatva készülnek.

Ferber úrral többször beszélgettem a könyvtárról és a munkatársakról, munkáról, menedzsmentről. Elmondta, többek között, hogy a szakozásnál gondot okoz, hogy nincsenek szakemberei. Az állomány elrendezése viszont tetszetős és lehetővé teszi sok tájékoztató táblácskával a gyors és kényelmes keresést. Nem túl távoli terv, hogy a könyvtári adatfeldolgozó-rendszerhez csatlakoznak, az Alsószászországban egyre népszerűbbé vágyó PICA rendszerhez, melyet Hollandiában fejlesztettek ki.

[Könyvtárvezetői portré] Magáról a szakmáról elmondta, hogy viszonylag könnyű könyvtárosi állást kapni a környéken, de a fizetés – amelyet szigorú előírások a végzettséget alapul véve szabályoznak – nem túl magas. A tipikus diplomás könyvtáros pályája egy nagy könyvtár részlegében, katalogizálással kezdődik – ő is így indult. Kérdésemre, hogy helyettesíthetőnek érzi-e magát, igennel válaszolt; munkatársait igyekszik önállóságra szoktatni, és úgy látja, sikerül is. Helyettese szükség esetén szinte mindent megcsinálhat helyette. De az sem jelent presztízsveszteséget számára, ha a kollégáit kell adott esetben helyettesítenie. Szobája ajtaja nincs bezárva, bárki kopogtatás nélkül beléphet rajta. A munkatársak között egy kivétellel jó a kapcsolat. Sajnos ezzel a kollégával csak írásban, “fecnikkel” érintkezik. Ez bizony kihat a munkára is. A többiekkel viszont nagyon meg van elégedve. Kéthetente tart megbeszélést, ahol oldott légkörben a “főnök” elmeséli gondjait, majd megbeszélik a teendőket. Kérdésemre, hogy mik munkatársai kedvenc szabadidős elfoglaltságai, kimerítő választ tudott adni. Saját kedves szórakozásának eredményét pedig be is mutatta. Előhúzott szekrényéből egy füzetet, melyen ez állt: “… akkor az anarchizmus felé fordult…” (idézet egy Maóról szóló újságcikkből), könyvtárvezetői sorsok – általános tudnivalók és figyelmeztetések Horst R. Ferbertől. A füzetke, amelyet később nekem ajándékozott, limerickeket tartalmaz. “Okulásként” – igaz, németül – közreadok egyet:

Spezialisierung (bzw.: Gemeinheit)
Es ergerte eines einen Mann aus Himerod
dass er gemeinhin galt als gemeiner Idiot
Drum machte er Examen
und hängte in ‘nen Rahmen sein Examen
als “Staatl. geprüfter Dipl.-Biblioth.”

(Egy himerodinak méreg volt az az átkos / helyzet, hogy hülyének vélte az egész város, / hát államvizsgát tett le / és bekereteztette / a végzést, mely szerint “Áll. Hiv. Oklev. Könyvtáros”. Vajda André fordítása.)

Online irodalomkeresés főiskolai könyvtárban

A hannoveri főiskola Gépészeti-Elektrotechnikai Kar könyvtárának épületében található az Informationsvermittlungstelle (információközvetítő-hely). Ez ad lehetőséget a főiskola minden karának az online irodalomkeresések lebonyolítására. A BID-karnak (Bibliothekswesen, Information und Dokumentation) viszont természetesen megvan a lehetősége saját számítógépein a keresésre. A lehetőségei a következők: az arra igényt tartók – leginkább a tanerők és a diplomamunkájukat készítő diákok – körülbelül ezer nemzetközi adatbázisból tudnak keresni. A keresés díja egységesen 25 DEM. Ez természetesen nem fedezi a beszerzési költségeket, de figyelemmel kell lenni arra, hogy a magas ár nehogy elriassza az érdeklődőket, viszont ne is használják csak ezt a lehetőséget az információszerzésre, hiszen a könyvtár állománya is legtöbbször elegendő mennyiségű és minőségű naprakész adatot tartalmaz. A bevétel és a kiadás közötti különbözetet a főiskola szakdolgozati témák szerint illetékes karai térítik meg. Magát a keresést a profilszerkesztő, Margit Fassbender vezeti. Őt kérdeztem, hogyan zajlik le egy keresés.

– Bejön ide egy hallgató, aki vagy másoktól vagy a könyvtári szórólapokat olvasgatva tudomást szerzett erről a szolgáltatásról. Közli az igényeit, például azt, hogy a csavargyártó gépekről szeretne irodalmat. Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy ez több tízezer cikket jelent. Erre ő egy kicsit megijed, és ekkor kezdődik a pontosítás. Ennek a “beszélgetésnek” a keretében tisztázódik a konkrét cél. A diákok általában itt fogalmazzák meg legelőször, mit is akarnak tulajdonképpen. A beszélgetés gyakran fél napig is eltart, de ezt az időt mindenképpen rá kell szánni. Kiválasztjuk a témának leginkább megfelelő adatbázist, megalkotjuk a keresési stratégiát, s kezdődik a keresés. Az első alkalmakkor figyelmet fordítok arra is, hogy a hallgatók magát a médiát is megismerjék. Végül a kapott releváns találatokat kinyomtatjuk. Megvan tehát a megfelelő irodalom és egy könyvtárat jelentő szám, ahol a dokumentum megtalálható. Ekkor már csak az marad hátra, hogy a kívánt dokumentumokat általában a könyvtárközi kölcsönzés keretében megrendeljük, a sürgősség függvényében postán vagy faxon.

– Hány hallgató veszi igénybe ezt a szolgáltatást?

– Egyre többen. Az utóbbi évben például 42 % -kal többen, mint az azt megelőzőben. Így átlagban napi két kereséssel kell számolnom. A kar hallgatói részére “Informationsbeschaffung aus Datenbanken” (Információszerzés adatbázisokból) címen gyakorlatot tartok, amelyen mintegy 100 hallgató vesz részt. Ez a stúdium kötelezően választható. Ezek a hallgatók természetesen sokkal gyakrabban fordulnak hozzám keresés ügyében, mint a többiek, és a kérdéseik is sokkal konkrétabbak: kisebb előkészítéssel kereshetők. Előfordult már nemegyszer az is, hogy az innen kikerült, különböző vállalatoknál már elhelyezkedett hallgatók visszajönnek, és tőlem kérnek irodalomkeresést. Ezt nem a főiskola fizeti, hanem a kérdező vállalat. Egy ilyen keresés után én személyesen is több jutalékot kapok, de természetesen az elsődleges feladatom a mindenkori hallgatók megfelelő aktuális információval való ellátása.

A hallgatók figyelmét a főiskolai nyílt napon is igyekezett elnyerni a részleg : az érdeklődők számára ingyenes keresést végzett. (Erre a demonstrációs programok kínálnak lehetőséget, melyekben az “élessel” ellentétben térítés nélkül lehet keresni.)

– Milyen képzettség szükséges e feladat ellátásához?

– Én személy szerint matematikus vagyok, az aacheni műegyetemen végeztem, ott tanultam a profilszerkesztést is. Ez természetesen csak az alapot adta, a mindennapi munka megköveteli, hogy a munkámmal kapcsolatos német és angol szakirodalmat – folyóiratokat, könyveket – rendszeresen olvassam, azonkívül alaposan ismerjem az általam keresett adatbázisok keresztmetszetét és azok változását.

– Mik a részleg tervei? Milyen változások várhatók ?

– Rövidesen meglesz a lehetőség arra, hogy egyszerre több adatbázisban is keressünk. Erre a növekvő érdeklődés mellett van szükség. Tapasztalom, hogy egyre többen keresnek angolszász szakirodalmat : a diákok angol nyelvtudása egyre jobb lesz. Harmadik nyelvű keresés – francia – még csak egyszer fordult elő. Rövidesen az én részlegem is kap CD-ROM-ot, amit egyelőre a DIN-szabványok keresésére fogunk használni. További terv, hogy az itt készült kiválasztott szakdolgozatokból adatbázis készül. Ezzel a főiskola jobban bekerül az információszolgáltatás vérkeringésébe.

Az adatbázisok száma igen gyorsan növekszik. Számuk 1980-ban 400 volt, 1991-ben a legfrissebb adat szerint már 4869 van (IULIM, London). Az online-keresést kínáló információszolgáltató-helyek száma is gyorsan nő. A “cogito” című szaklap 437 németországi helyről közöl adatokat, ezek közül 96 az új szövetségi tartományokban van (cogito. Informationsvermittlungstellen – Anschriften, Ansprechpartner, Fachgebiete. 1991.). Tudományos és technikai adatbázisokról tájékoztat többek között az STN International – Datenbanken aus Wissenschaft und Technik.

A Hannoveri Városi Könyvtár

Hannoverben töltött harmadik hetem egy részét a címben említett könyvtárban töltöttem. Hétfőn, amikor megérkeztem, barátságosan fogadtak. Körbevezettek az épületben, elmondták a könyvtár rendeltetését; azt, hogy a városi közösséghez tartozik; milyen a felépítése, és hogy mi hol található. Megkérdezték, mi az érdeklődésem, mit szeretnék látni, megismerni. E szerint állítottuk össze heti programomat. Ezután találkoztam a politika és a hadtudomány szakemberével, Gerlinde Petersen asszonnyal, aki azt a feladatot kapta, hogy segítsen engem a könyvtár megismerésében. Ő szervezte meg, mikor melyik részleg munkatársaival találkozhatok. Tervbe vettük, hogy egy fiókkönyvtárat is meglátogatok, de ez időhiány miatt elmaradt, ugyanis a főiskola kirándulást szervezett Wolfenbüttelbe, és úgy gondoltam, ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztanom.

[Épület] A harmincas években épült ötszintes könyvtár a város szívétől nem messze, az Aegidienplatz közelében fekszik. Funkcióját tekintve közművelődési és tudományos könyvtár is egyben. A városi könyvtár központja is ugyanebben az épületben kapott helyet. Hannover ötszázezer lakosát 27 fiókkönyvtárral, 2 mozgókönyvtárral és összesen kb. másfél millió médiaegységgel látja el (1989).

A munkatársak helyhiányra panaszkodnak. Gyakran előfordul, hogy új dokumentumok érkezésekor gondok vannak az elhelyezéssel. Az irodák is meglehetősen kicsik, a kollégák szinte a könyvkupacok tetején dolgoznak. Az épületet már bővítették, de ez nem volt elégséges. A következő évben újra megkezdődnek az építési munkák.

A központi könyvtárba belépve bal kéz felé a ruhatár van. Ezt azért látom szükségesnek leírni, mert a könyvtárakban érdekes módon gyakran nincs ruhatár, így a látogatók kénytelenek magukkal cipelni kabátjukat, ami nem mindig kényelmes dolog. (A lopásveszély azonban nem sokkal nagyobb, a könyvekbe ugyanis a riasztáshoz szükséges fém is be van építve – noha az állományvédelem ezen módja csak az év végétől indul.) Jobb kéz felé egy napilapolvasó helyiségen keresztül jutunk el a fotókönyveléshez, illetve az információhoz.

[Kölcsönzési rendszer] Az adatfeldolgozás itteni módja, a fotókönyvelés számomra teljesen új volt, eddig nem is hallottam ilyenről. Abból áll, hogy kölcsönzésnél a könyv, az olvasójegy számát, valamint egy napi kölcsönzési számot (dátummal) együtt lefényképeznek szupernyolcas filmszalagra. Természetesen elavult módszer, de hátrányai mellett pontos képet ad a napi forgalomról. Ez a könyvelés nem sokáig marad érvényben, decemberben vezetik be az új, DABIS adatfeldolgozási rendszert. Érdeklődtem, hogy miért éppen ezt, hiszen az alsószászországi könyvtárak jelentős része inkább a holland PICA-t tartja megfelelőbbnek. Válaszként elmondták, hogy a DABIS szakembereivel már korábban jó kapcsolatot alakítottak ki, s a rendszer profilját a Hannoveri Városi Könyvtár – népszerűbb nevén a “Stabi” (Stadtbibliothek) – kívánalmai szerint alakították ki. Néhány PICA-alapú szolgáltatást azonban már ma igénybe vesznek. A számítógépre való átállás az egyes feldolgozási szinteken, és az adminisztrációban csak lassan történik. Először csak “játszottak” a munkatársak a programmal : szimulálták a kölcsönzést, beszerzést stb., de hamarosan elkezdődött a komoly tanulás, amelyben a DABIS munkatársai sokat segítettek. A gépesítés keltette munkerő-fölösleget átcsoportosítással szüntetik meg, például bővítik a “szociális tevékenységek” körét betegek és ágyhoz kötött emberek ellátásával (könyvek házhoz szállítása). A számítógépre való áttérést ez év végéig fejezik be.

Bejárati szint

A földszinten az olvasó minden elképzelhető könyvtári alapszolgáltatást igénybe vehet. A bejárat és a szakkönyvtár között megtalálható (csak felsorolásként) a várostérkép, zárható gardrobszekrények, a napi sajtó mellett a fénymásoló (10 pfenning/A/4-es lap), kis adománygyűjtő ládika új könyvek beszerzésére, telefonok, mellettük Németország összes telefonkönyve és “yellow pages”-kiadványai (kb. 4 méternyi), bélyegautomata, kölcsönzőpult, valamint a könyvtár saját szórólapjait tartalmazó polcsor (kb. 15-20-féle nyomtatvány).

[Cikkgyűjtemény] A szakkönyvtárban a bibliográfiákon és az alaptájékoztatást szolgáló témakörök szerint elrendezett adattárakon kívül cikkgyűjtemény s található. Körülbelül száz témakör, az igények szerint változik. Ez leginkább az “aktuális témák” csoportjánál érezhető. Áprilisban a következő csoportok voltak itt: Öböl-háború, kurdok; EXPO 2000 (Hannover szeretné megrendezni, a sajtóban vita folyik ennek szükségességéről); Balti köztársaságok; Rohmwedder-ügy. A továbbiakban felsorolom a csoportokat, mivel úgy gondolom, az trendezés és csoportosítás érdekes és hasznos információt tartalmazhat számunkra is.

  1. “Általános NSZK; Külföldiek, menekültek; Külpolitika; Külker.; Oktatáspol.; Kultúrpol.; Elnökválasztás; Tartományi választások; Miniszterelnök; Szövetségi Parlament; parlamenti választások; Hadsereg, határőrség; Elektronikus adatfeldolgozás, adatvédelem, népszámlálás; Nőkérdés; Szakszervezetek.Hannover; Felsőoktatás; Belpolitika, polgári kezdeményezések; Ifjúság; Mezőgazdaság; Tömegtájékoztatás; Egészségügy, Alsó-Szászország; Pártok; külön: CDU/CSU, FDP; SPD; egyéb; Rendőrség; Jog, reszocializálás, büntetés-végrehajtás, bűnügy; Nyugdíj ügyek; Iskolák; Szociális kérdések; Stasi; Adóreform; Közlekedés; Gazdaságpol.; Tudomány és kutatás; Lakás, lakbér.
  2. Atomerőművek, hulladék, -kereskedelem; Kábítószer és egyéb függőségek; Energiapol., nyersanyag, OPEC; Szélsőségesek; Géntechnológia; Egyházügy; Légiközlekedés; Emberjogi kérdések; Nemzetközi Vöröskereszt; NATO; Leszerelés, katonai tömbök; Környezetvédelem; ENSZ; Űrkutatás; Világgazdaság.
  3. Benelux; Európai Közösség; Anglia; Európa egyéb: Franciaország, Görögország; Írország, Észak-Írország; Olaszország; Jugoszlávia; Ausztria; A keleti tömb országai; Lengyelország; Skandinávia + Izland; Szovjetunió; Svédország; Csehszlovákia; Törökország; Magyarország; Egyiptom; Afrikai országok; Arab országok; Dél-Afrika.”
  4. Aktualitások (lásd feljebb).
  5. A többi helyen a Föld egyéb országairól szóló cikkek találhatók országok szerint válogatva. Több dosszié volt Latin-Amerikánál és az Egyesült Államoknál. Az USA elnökével külön rekesznyi cikk foglalkozott.

Az irattartókon belül a cikkek témakörök szerint csoportosítva állnak. Magyarország dossziéi esetében az irattartó fóliák feliratai: Gazdaság; Politika; Általános.

Korábbi tapasztalataimmal összevetve feltűnt, hogy a szekrény mindenki számára hozzáférhető. A norvégiai Baerum városi könyvtárában például ezeket az irattartókat elzárva tartották, mondván : egyébként ellopkodnák a cikkeket az olvasók. Hannoverben ezek szerint nem félnek ettől.

* * *

A szakkönyvtárban feltűnő helyen a bestsellerek polca található, a Der Spiegel listái alapján: Ez 2 x 15 könyvet jelent. Ezeket nem szakozzák, hanem a lepecsételés után ideiglenesen azonosítószámmal látják el. Az állományba vétel többi – időigényes – velejárója a könyv népszerűségének csökkenésekor történik csak meg. Egy asztalon régebbi könyvek találhatók, felettük felirat: “nochmal zum lesen”. Itt tehát azok a kiadványok állnak, amelyeket a könyvtárosok újraolvasásra ajánlanak.

A széles körű általános tájékoztatást segítik a telefonkönyvek további folyóméterei (itt csalt a nyugat-európaiak Portugáliától Finnországig, Jugoszláviát is beleértve); a cégek, termékgyártók, szolgáltatások, intézmények, alapítványok stb. különféle listái és adatai is. A munkavállalási ügyekkel kapcsolatos dokumentumok külön polcon vannak.

Természetesen a katalógusok is ezen a helyen állnak, rendszerük magán viseli a technika fejlődését. A cédulakatalógus 1984-ig jegyzi a könyveket. 1975-84-ig mikrofilmlapok is vannak, 1985-től csak számítógépes adattárból kereshetők elő az adatok ezen a szinten a közönség számára. Szerző, cím, kiadó és tárgyszó szerint egy katalógusban lehet keresni. (Az emeleteken, a témakörök szerinti különböző osztályokon más a helyzet, de erről majd később szólok.) A bibliográfiai leírások a “megjegyzés” után a városi könyvtár fiókjainak könyveire is utalnak számok formájában: így az olvasó – ha az általa keresett könyvet már kikölcsönözték – utánanézhet, melyik az a legközelebbi könyvtár, amelyik rendelkezésére tudja bocsátani. (Ha nincsen meg a városban, akkor az olvasószolgálat segítségével a tartomány más könyvtáraiban is kereshet az online katalógus kínálta lehetőséggel.) A bibliográfiai tételek leírása a porosz instrukció egyik “enyhébb” változata szerint történik.

Az ebben a könyvtárban meglévő lapok, folyóiratok katalógusa mikrofilmlapról olvasható. (A meglévő olvasóberendezések minden keresztpolc végén megtalálhatók.) Másolatot is lehet a mikrofilm-lapokról készíteni, oldalanként fél márkáért. Az NZN-ben (Niedersächschische Zeitschrifrennachweis) terminálon keresztül itt is lehet keresni. Ez a lehetőség az olvasók körében nagyon népszerű, a számítógépes asztalka majdnem egyfolytában foglalt. A könyvtár nem fizet a rendszer használatáért, mert felépítésében aktívan közreműködött, és mert adatait ingyenesen szolgáltatja.

Állománygyarapítás

A beszerzendő dokumentumok listáját a szakkönyvtárosok a szaksajtó recenzióiból, a nemzeti bibliográfia ajánlásaiból, a kiadók prospektusaiból, valamint a könyvtárhasználók kérései szerint állítják össze. Kitöltik a megrendelő-formanyomtatványt, melynek másodpéldányát központilag egy nagy szekrényben tárolják, s viszonylag kezdetleges módszerekkel kezelik. A dokumentum beérkezésekor kiszedik ezeket a cédulaszekrényből. Évente az egész tároló tartalmát átnézik, szükség esetén felhívják az illetékes kereskedő céget a késedelem okát tudakolva. A gyakran késve szállító vállalatok nevét törlik az üzletfelek listájáról.

A város könyvkereskedéssel foglalkozó üzletei érdekeltek abban, hogy a könyvtárakkal megfelelő kapcsolatot tartsanak fenn, hiszen azok sokat és gyakran vásárolnak. Ezért a városi könyvtár központjának egy helyiségében felsorakoztatják kínálatukat. A kereskedők az általuk bemutatott könyveket igyekeznek a szakkönyvtárosok kérései alapján összeállítani. Az összegyűlt dokumentumokat a könyvtár beszerzéssel megbízott szakterületi munkatársai, a különgyűjtemények dolgozói, a fiókkönyvtárak vezetői kéthetente átnézik, és ajánlatot tesznek a beszerzésre – az évi beszerzési keretet figyelembe véve ajánlatukat a könyvtár két vezetőségi tagja bírálja felül. Ajánlatukat a könyvtár két vezetőségi tagja bírálja felül. Elutasítás esetén a szakcsoportvezetők fellebbezhetnek – többnyire sikerrel is járnak.

Amennyiben döntés született a beszerzésről, megkezdődik a feldolgozás, illetve további példányok rendelése. A szakkönyvtáros beérkezési számot ad a dokumentumoknak (Zugangsnummer), melynek első száma az előjegyzést, vagy az utánrendelést jelenti, az utolsó szám pedig ellenőrző szerepet tölt be. A sorozatokat külön kezelik.

A könyvtárak a könyveket általában 5-10 %-kal olcsóbban szerezhetik be. Az adminisztrációval foglalkozó munkatárs gondosan ügyel arra, hogy mindig a megfelelő részleg fizessen. Az igazgatóság megváltoztathatja az egyes részlegek beszerzési keretét. Ilyen volt például a két Németország egyesülésekor, amikor hirtelen megnőtt a kereslet és kínálat a Kelet-Németországról szóló könyvek iránt. Ekkor a politikával foglalkozó részleg kapott magasabb összeget a tartalékkeretből; Hannover alapításának 750. évfordulója alkalmából pedig a helytörténeti gyűjtemény. Előfordul az is, hogy a kívánt dokumentumokat kiárusítás alkalmával sikerül beszerezni, ekkor a megtakarított összeget a megfelelő részleg saját beszerzési elképzelései szerint költheti el. Nem ritka eset, hogy adományok érkeznek a beszerzési osztályra; az ilyen összeget természetesen az adományozó által megjelölt szakterület állományának gyarapítására használják fel.

A könyvek beszerzése történhet az EKZ-n keresztül is (Einkauf-Zentrale für Öffentliche Bibliotheken). Ez a reutlingeni székhelyű könyvtárellátó szervezet kínálatával minden közkönyvtári igényt ki tud elégíteni a számítógépes adatfeldolgozó-rendszerektől (EDV) a könyvkötésen keresztül az audiovizuális anyagokig.

A következő lépcsőben a szakkönyvtáros elvégzi a szakozást, leadja a könyvet és a szakcsoportot tartalmazó számot, valamint a rendelendő cédulák számát. (Cédula kell a központi belső használatú katalógusokhoz, az alsó szint nagykatalógusához és a fiókkönyvtárak katalógusaiba, amennyiben az adott dokumentumot ők is megrendelték.) A DBN-szám (Deutsche Bibliographie-Nummer) számítógépbe írásával a frankfurti német bibliográfia adatbázisból lekérik a bibliográfiai leírást, majd átfordítják – természetesen számítógép segítségével – az alsó-szászországi PICA-rendszer kívánta leírásokra, egyben megrendelik a katalóguscédulát egy példányban. (Hogy ezt miért nem nyomtatják ki az online összeköttetés segítségével azonnal, arra nem kaptam választ a számítógép kezelőjétől; az adatfeldolgozásért felelős szakemberrel pedig időhiány miatt nem tudtam találkozni.) Göttingenből a cédula legkésőbb egy hét múlva megérkezik, majd azt a kívánt mennyiségben sokszorosítják. A könyvtár központi katalógusára rávezetik, hogy melyik fiókkönyvtárban található meg még a dokumentum. Párhuzamosan ezzel, számítógépen is elvégzik a műveletet. A fiókkönyvtárak állományában is e két lehetőség szerint lehet keresni.

Évente egy alkalommal játékokat is beszereznek. Ezek mind a fiókkönyvtárak gyermekkönyvtár-részlegeibe kerülnek, ugyanis a központ nem tölt be ilyen funkciót.

* * *

A központi könyvtár állománya a következő részekre oszlik: általános (általános tájékoztatást szolgáló dokumentumok, bibliográfiák), szellemtudományok (földrajz, történelem, pedagógia, filozófia, pszichológia, vallás, nyelvek, néprajz), társadalomtudományok (üzemgazdaságtan, hadtudomány, politika, jog, szociológia, gazdaság), természettudományok és technika (biológia, háztartás, mezőgazdaság, matematika, gyógyszerészet, természettudományok, technika, elektronikus adatfeldolgozás, sport és játék, “zenei szakok” (művészet, irodalom, zene, színház), különgyűjtemények (Alsószászország, Hannover, Borsmann-gyűjtemény, Plattdeutsch-gyűjtemény. A zenei részleg hanglemez-, kotta- és CD-tára a tetőtérben kapott helyet.

Az osztályok közötti tájékozódást feltűnő helyre kifüggesztett színes táblák segítik. A három felvonó emeletjelző-gombjai mellé is kiírták a részlegek nevét.

Mindegyik osztálynak megvan a maga szakkatalógusa, és természetesen a mikrofilmlapokhoz az olvasórendszereik. A katalógusba besorolták a folyóiratok nagyobb érdeklődésre számot tartó cikkeit is. A kurrens szakfolyóiratok is a szakterületnek megfelelő osztályon találhatók, gyakran azonban az olvasószolgálatot tartó kollégától kell kérni őket, mert ha csak szabadon lennének, akkor – korábbi tapasztalatok szerint – lassan elfogynának. Ha az olvasó olyan könyvet kér, amely csak a raktárban van meg, az ügyeletes rögtön felkéri a dokumentumot, amely néhány percen belül megérkezik.

A kölcsönzés úgy zajlik, hogy a kölcsönözhető állomány bármelyikét (a folyóiratokat nem) az olvasó egyszerűen magával viszi a földszintre, az ügyeletes könyvtáros előjegyzési cédulát ad, amelyet ki kell tölteni és bélyeget kell rá ragasztani, hogy a könyvtár a beérkezéskor könnyen – és minden költség nélkül – értesíteni tudja az olvasót. Ezeket a szakterület illetékes könyvtárosának kell leadni. Ő aztán ellenőrzi, hogy valóban nincs-e bent a dokumentum, és hogy megfelelő-e a dokumentum azonosítása. A kért dokumentum beérkezése után legkésőbb három munkanapnyi késéssel az olvasó megkapja az értesítést.

Hozzászólás