Az amputálás jobb, mint a lassú rohadás.
Maurice’s management maxims / Mauriuce B. Line. In: Library Management 20 (1999) 1

Csak szépen, kulturáltan!

Élet és Tudomány, Nyelv és Élet rovat, szerk. Grétsy László, (1990. 06. 08.) p. 717

Klasszikus iskolai anekdotának számít az az eset, amikor a kisdiák ötöst kap tanárától helyesírására. Be is írja az ellenőrzőjébe: hejesírás 5. (Hogy a szülők mennyire örülnek majd csemetéjük jelesének, azt most ne firtassuk!) A lényeg az, hogy a helyesírási hibák sokszor a visszájára fordíthatják a szöveg mondanivalóját, gondoljunk csak példának okáért a falfirkára: „hüje Pista!”

Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejemben, amikor a kultúra szó egyik-másik képzett alakját látom rossz helyesírással. Maga, a szó latin eredetű: cultura (ejtsd: kultúra). A magyarban többnyire a szellemi értékek összességét értjük rajta, de használhatjuk „termesztés, művelés” értelemben is. Azok közé az idegen szavaink közé tartozik, melyekben a képzés következtében magánhangzó-rövidülés megy végbe: múzeum, de: muzeális, Platón, de: platonikus, periódus, de: periodikus, tradíció, de: tradicionális, szláv, de: szlavista, kolléga, de: kollegiális, sőt ez utóbbiból: kollegialitás.
Bár az akadémiai helyesírás szabályainak 28. pontja erre külön nem utal, érdemes megemlítenünk, hogy e szóban forgó rövidülés oka az esetek többségében (főként latin szavakban) a szóbelsőbe, pontosabban mar a képzőrészbe behatoló hangsúlyeltolódás. Az alapszóban (amely már maga is lehet képzett szó) a magyar helyesírás szerinti hosszá magánhangzó azt mutatja, hogy az eredeti, főleg latin vagy görög szavakban hol a hangsúly: náció — nacionális. Csakhogy x hangsúly a (tovább) képzés során (még) beljebb kerül, ezért aztán az alapszóban az addig hosszú magánhangzó megrövidül: nacionális — nacionalizmus. (Még akkor is ez áll fenn, ha esetleg a beljebb kerülő új hangsúly már nem érzékelhető hosszabbítással, azaz továbbra is rövid a magyar írásmód szerint, pl.: kolléga – kollegiális — kollegialitás.)

Az Akh. 206. pontja ennek a szabálynak néhány kivételére is rámutat: akadémia, akadémikus — akadémizmus; esztéta — esztétika, esztétikum stb.

Eredeti példánkra visszatérve tehát megállapíthatjuk, hogy a kultúra hosszá ú-val írandó a jelzett, ragozott alakjaival együtt (kultúrák, kultúrát stb.), sőt akkor is, ha más szavakkal összetételt alkot, akár szóvégi -a ja nélkül is (pl. lakáskultúra, kultúrmisszió). A képzett alakokban viszont (pl., kulturális, kulturáltság) rövid az u. Így hát ne feledjük, írásunk kulturáltságán is mérik kultúránkat!

Hozzászólás