"Senkit nem büntetnek meg, ha hibázik. Ha valaki megpróbálkozik valamivel, és kudarcot vall, az még nem jelenti azt, hogy derékbe tört volna a karrierje. Sőt, sokkal értékesebb lesz a tapasztalat miatt a következő munkáltatója szemében - ez az, amit megtanultam itt." - Steve Jobs

Anno…

Élet és Tudomány, 44 (1989. jan. 13.) p. 55

Újabban egyre több helyen találkozhatunk időre, korra való utalásban régi, de újra fölfedezett formulával, az annóval. E latin szó eredeti alakja, az annus évet jelent. Ez határozós esetbe (ablatívusba) téve ölt anno alakot. Magyarra így fordítjuk: évben, évében. Mivel idegen szóalaknak számít; rövid o-val írjuk, de ugyanúgy hosszú ó-val ejtjük, mint az összes többi rövid o-val írt idegen szót vagy nevet: allegro, torero, Cicero, Makarenko, Osztapenko stb. Tudnunk kell azonban, hogy ezeknek toldalékos — tehát raggal, jellel, képzővel ellátott — alakjaiban már követjük a kiejtést, azaz írásban is jelöljük az ó hosszúságát: allegróval, torerónak, Ciceróban, makarenkói, Osztapenkót. Ezért írtuk fentebb így: annóval.

Régi iratokban, épületek oromzatán találkozhatunk az anno Domini vagy rövidítve A. D. szerkezettel. Például: ANNO DOMINI 1456. Magyarul: az Úr 1458. évében. Az A. D. rövidítés manapság is gyakori például az angol nyelvben: ez megfelel a magyar Kr. u.-nak, azaz az időszámításunk szerint (i. sz.) kifejezésnek. Ma a latin szót legtöbbször az anno 1456, anno 1914 stb. formában látjuk-halljuk. Gyakran találkozhatunk az évszám nélküli, csupán három ponttal megtoldott anno… alakkal is. Ez általánosságban utal az előző évekre, amelyeket szándékosan nem határoz meg, például: „Budapest Anno…” (Mesterházi Lajos, Corvina, 1979). Néhol azonban, sajnos, ezzel eltérő alakban bukkanunk rá, iménti példánkat véve alapul így: anno 1456-ban. Ha ezt magyarra fordítjuk, megduplázott időhatározó-raggal találkozunk. Ez a forma, amely a latin nyelv nem tudásának „köszönheti” létét, mindenképpen kerülendő.

Fölvetődhet a kérdés: szükségünk van-e egyáltalán erre az idegen kifejezésre? Nos, szükségünk éppenséggel nincs, hiszen jó néhány patinás magyar szó vagy szószerkezet is akad helyette: hajdanában, a kezdet kezdetén, egykoron, régen, régesrégen, amikor még 1458-ot írtak, az Úr 1456. esztendejében stb. Ám az anno… vagy az anno 1456-féle formulának is megvan a maga hangulati hatása, varázsa, zamata. Sok évszázados szerkezet ez nyelvünkben. Ha módjával élünk vele, gazdagít bennünket.

Hozzászólás