Erdőmester helyett mügefagyi
Élet és Tudomány, Nyelv és Élet rovat, szerk. Grétsy László, (1987. 11. 13.) p. 1463
A nyár rég elmúlt, de sokak kezében még ma is ott a fagylalt. Ezt általában arról a gyümölcsről, alapanyagról nevezik el, amelyből készül, például: eper, pisztácia, csokoládé, karamell. Nem ritka a több termékből készülő fagylalt sem, ezeket jelzős szerkezettel nevezik el, például rumos szilva. Az egyre újabb elnevezések mögött rejlő alapanyagok közül egyre többet ismerünk meg, például: maracuya, mangó.
Az új elnevezések között akad néhány olyan, amely gondolkodóba ejti a fagyizni vágyót. Ilyen például az erdőmester, amely itt-ott felbukkan az ajánlótáblákon. Furcsán hat, hiszen magyarul az erdőmestert erdésznek nevezik. Ha a fenti gondolatot vesszük alapul: eperből eperfagyi, erdőmesterből erdőmesterfagyi?
Évekkel ezelőtt, fejlettebb országokban jártomban (német nyelvterületen) szemembe ötlött a gyümölcslevek közt a Waldmeister nevű ital. Ez a német név jelent tükörfordításban erdőmestert. A szótárban elsődleges jelentésben főerdészként, másodlagosban azonban szagos mügeként (Asperula odorata) szerepel. Ex utóbbit, amely egy Magyarországon is megtermő erdei növényt takar, bólék készítésére, bor, dohány, sajt illatosítására használják. Mindezek ismeretében valószínűnek látszik, hogy az erdőmester elnevezés téves fordításnak az eredménye. Ez tulajdonképpen nem baj, hiszen vannak magyar szavak, amelyek rossz magyarítás következményei. A mügének erdőmesterré való ferdítése azonban visszatetszést kelt. Persze a „mügefagyi” kiírást is furcsállanánk. Ám a mügének vannak olyan magyar tájnyelvi elnevezései, amelyek alkalmasak lehetnek egy tetszetős fagylaltnév megalkotására. Ilyen például a borvirág, a csillagos májfű, a csillagos szívfű, az erdődísz vagy a májusfa Javaslom, hogy a fagylaltárusok a zavaros fordítás helyett inkább ilyen vagy ehhez hasonló néven hirdessék fagylaltjukat. Így talán még elkerül is egy-egy kihalófélben lévő tájszót megmenteni. Megérné!
